Csontó Lajos, Stark István, Szurcsik József
Bánhetven »

Gulyás Gyula
Bán hetven/kedő »

Ha nem a kályhától akarok elindulni, hogy felidézzem, mik voltak Ünnepeltünkkel a közös időnk maradandói, kétségtelenül a miskolci évek domborodnak ki.

Bodonyi Csaba
Bán András 70? »

Dús, bozontos fekete haj, csupán a szakállat díszíti egy-egy őszülő szál. Szikár termet. Homlokra feltolt szemüveg és szemöldök alatt kíváncsi, mosolygós tekintet. Összességében krampuszos.

Herman Ottó Múzeum — Miskolci Galéria 
Álló mozgókép »

Gyenis Tibor — Koronczi Endre
Egy kép kedvéért 
Meg kell adnunk a Spanyolnáthának »

Szia Endre,
húsvét hétfő van, reggel, még alszanak a többiek, és eszembe jutott egy régi húsvét, amikor itt voltatok Andrásékkal, ez az az alkalom volt talán, amikor ámulva néztük, a szomszéd milyen kitartó erővel és sürgölődéssel építi a garázsbejárót. Nem akkor készítettük ezt a képet? Vagy még tél volt?

Szia Tibor,
de jó, hogy írsz. Én is itt ülök a kép fölött már napok óta, és nem nagyon tudom, hol kezdjük. Talán pont ugyanúgy nem tudom, mint akkor. Arra már nem is emlékeztem, hogy pont húsvét volt akkor is, de a garázsbejáróbetonozás pontos bizonyíték lehet, garázsbejárót csak húsvétkor szoktak építeni a szomszédok.

Szoboszlai Lilla 
A bán »

Andrással ’94-ben találkoztam először. Még egyetemre jártam, amikor négyórás állásra a Miskolci Galériába jelentkeztem. Nem tudtam, hogy mi akarok lenni, de a művészet közelsége mindig is fontos volt a számomra.

Sinkó István
Andrással, konyhában, utcán, villanyfényben »

Bán Andrissal 1984-től tagjai voltunk a Fiatal Képzőművészek Stúdiója vezetőségének. A Stúdió elnöke akkor Samu Géza volt (majd Károlyi Zsiga), s mi vagy hatan-heten rendszeresen üléseztünk vagy a Rottenbiller utcában, vagy Samuék konyhájában. Valahogy mindig – vagy legalábbis gyakran – úgy adódott, hogy Andrással egyfelé mentük, ha hazaindultunk. Így beszélgetéseink, vitáink az utcán folytatódtak. Két fiatalember váltotta meg a világot — egy szenvedélyesebb, hevesebb (ez voltam én), s egy józan ironikus, maliciózus fiú, azaz András.

Minden ua.
Susanna Lakner, Géczi János, drMÁRIÁS »

Jankovics Nóra
Egy mondat az apámról »

Tortát süt, könyvet ajánl, és fut és telefonál, rohanásból ledoktorál, vagy bort iszik, és néha, talán, boldogan mered a kezében tartott IQOS füstjére, vagyis ni-ko-tin-pá-rá-já-ra, vagy a magyar toszkán tájnak háttal állva várja, Szekszárd fényein félhangosan elmélázva (megint mennyien vannak a mekdonálcban, bazmeg), hogy a fényszennyezett városi égen vibráló gyanús fénypettyek felfedjék végre valódi kilétüket, és az erkélyére szállva így szóljanak, na, gyerünk, szállj be, boldog ötvenet, most indul csak az utazás, te süket!

Berka Attila
A szekszi szárdok »

„Ez az irány van most, irány
   Néked, Jankó komám:
A vándorúton menni még
   A szekszi nap porán.”

Ódor János Gábor
Másik Jankó »

Zolkovics János, vagy ahogy mindenki hívja, Zolkó, lakásának erkélyén kopott hintaszékében ücsörög. Becenevét vezetéknevéből formálták barátai, de ő azt szerette volna, ha keresztnevén szólítják. János, Jani, Janó, mindegy. Vagy még inkább Jankó, Babszem Jankó meséje után, amit gyerekkorában százszor lepörgetett magának diavetítőn. Mindegy, máshogy alakult, magát azért titokban Jankózza.

Kukorelly Endre
Kaffé »

Kávézunk Jankovics Zolival. Kávézó Szekszárd határában, legjobb kávézó, év legjobb kávézója, ilyesmi, díjnyertes kávézó, azt ne kérjek, mondja, mikor mondom neki, hogy kérek tejszínt.

Cserna-Szabó András
Előhegyen, negyvenöt nyarán »

A fricceket bizony elvitte a véres, históriai uszály,
És Valér, a híd is úszott már a vénséges Dunán,
Pocakom nem volt még, sehol a kappanháj,
Miket tettem én esztelen s ifjontan nyári lakán,
Jaj, soha meg ne tudja Babits Mihály —
Mik voltak Előhegyen, negyvenöt nyarán…

Vörös István 
A borértő magányossága »

Költőnek lenni kis dicsőség,
de borásznak annál nagyobb.
Nem lesz magányos alkonyod,
ha az ivást veszed előrébb.

Kabai Zoltán
Viharos »

A kilátó ablakain
denevérként tapadva lányok,
könnyű ingben, sortban.
(Aggódsz; hátuk mögött
üveg és mélység.)

Láng Csaba
MIT is tanultam Zarathustrától? »

Visszaadni a mélységet a magasságnak, elrejtőzni a legtágasabb nyitottságban. Kitárni a lélek mélységes kútját az égbolt szűz tekintetének, nem rejtegetni a fájdalmakat. Visszaadni azt, amit belé rejtett az élet. Egy vak reménység aranypénzét, amelyet a gondtalan napsugár hajított belé. Visszaadni azt, amivel minden élő tartozik. Feszített lélek-tükörrel állni a tiszta égbolt előtt és Nap-mosollyal örülni annak, hogy eggyé lesz benned a két végtelenség. És mindezt látni, egy ki tudja honnan lopott öntudatban.

Karádi Zsolt
Bartók hallgatása közben »

A kékszakállú és a mandarin
bakelitjeit cserélem, s a hin-
taágyban fekve némán élvezem,
a hangokat a régi lemezen,
a hangokat, a zord akkordokat

Utolsó távirat — Felhívás

Magyarországon 2021. április 29-én lehet utolsó alkalommal postán feladni táviratot.