Minthogy március 15-én írom, „mondom meg” – anélkül, hogy „spanyolnáthát” akarnék terjeszteni –, természetesen a kokárdámat magyarázom, amelyet belül viselek. Nem azért, mintha ma Kolozsvárt nem tűzhetném ki, mi több, valószínűleg elvárnák tőlem, hogy megtegyem, ám annyian viselik, egyre méretesebben, hogy a belső parancsnak engedelmeskedem, vagyis továbbra is a szerintem igazit hordom. Nem csupán március idusán. Azt remélem, van még, aki olvas, olykor talán engem is, és akkor tudhatja, hogy nem gyávaságból vagy ellentüntetésre készülve határoztam így, nem a 2004. december 5-i magyarországi népszavazásra válaszként maradok a kokárda legbelül-viselésénél – egyszerűen így tartom igaznak, valóban emberinek, ha tetszik, jelszótlan magyarnak.
Engem a múlt évben Zalán Tibor szervezett be a (Hévíz központú) Csokonai Társaság honlapjára, most hát visszaadom a kölcsönt, őt ajánlom „Megmondónak”. Ahogy a Duna Televízió „Gong”-jában is látom-hallom, amúgy is szeret beszélni, megmondani. Akkor tessék!