2008 nyár
Tass Marianne
1930-ban született Budapesten. Első verse 9 éves korában jelent meg az Újság gyermekmellékletében, majd folyamatosan gyereklapokban (Jó Pajtás). 1946-48-ban a gimnázium két utolsó osztályával párhuzamosan a budapesti bölcsészkar magyar-német szakának rendkívüli hallgatója volt. Részt vett a Stílusgyakorlatok nevű szemináriumon. 1947-ben verse jelent meg a Magyarok c. irodalmi folyóiratban és az Igen c. egyetemi antológiában, szerepelt a Magyar Rádióban. 1948-tól a budapesti Orvosegyetem hallgatója lett, 1954-ben diplomázott. A közegészségügy-járványügy területén dolgozott. 1982 júniusában publikált újra verset az Élet és Irodalomban. 2004 óta a Holmi, Parnasszus, Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Alföld, Új Forrás közli. 2004-ben jelent meg Kutatás című verskötete a Fekete Sas Kiadónál. Szerepelt a 2005-ös Szép Versekben. 2009-ben jelent meg Zúzmara című verskötete a Fekete Sas Kiadónál.LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Tass Marianne
Fotóalbum




Budapest, Városliget, anno...
A Fräulein az Andrássy úton tolt végig. Hőség volt, úgy emlékszem, a sétákon mindig hőség volt.
A Hősök terét még fű takarta, szűk ösvények kanyarogtak benne, csak később kapott a tér betonruhát. De a méltóságteljes szobrok már ott voltak. Róluk álmodtam évekig. Álmomban megrázkódtak, leléptek a talpazatukról és elindultak felém. Nem volt ez félelmes - mintha inkább védeni akartak volna.
A séta folytatódott. Át a hídon a tó felett. A Weingruber vendéglő üvegárkádjai alatt zenekar szólt. Ez a felnőttek terepe volt. Mi a sétányok melletti padokon üldögéltünk.
Ha jól viselkedtem, elvittek a vurstliba, a Liliputi színházba, a tarka forgatagba. Szép volt a Liget, lélegzett a levegő. A gyerekek labdát dobáltak, pergették a diabolót.
Hazafelé megpihentünk a Műcsarnok mellett. Onnan nézegettem szét a barna gyerekkocsiból. Jóval később persze sokszor megfordultam a Műcsarnokban, a gyerekkori énem ilyenkor szorgalmasan ott kocogott velem.
Gyerekkori kötődésekről írni - ezt valahogy csak későn kezdi az ember. És hogy ebből mennyi marad meg irányító nyomnak?
Írhatnék talán a másik séta-helyről, a Margitszigetről is. Itt már fizetni kellett a belépésért, ezért csak a „jobb" gyerekek jártak ide. Úgy emlékszem, nekünk (mint orvos-gyerekeknek), valamilyen kedvezményes bérletünk volt A Sziget bejáratánál egy kis bódéban bajuszos őr üldögélt - neki kellett a bérletet felmutatni. És hogy mindez mikor volt? Mondjuk, hogy éppen elég régen: Budapest, anno 1930-as évek eleje.
Talán egy sort még a séták kiinduló helyéről: a Jókai téri lakás. A balkonon éppen borsót tisztítok az aktuális „bébisziterrel". (A fényképek tanúsága szerint ez a fejfedő akkor a „bébiszitterek" szokásos viselete volt.)
Na, a végén még túlzottan belemerülök a magán-történelembe. Fejezzük be egy vallomással. Bárhol vagyok a világon, egy hét után Pest már hiányzik.




