A képen látható „angyalkákkal" és társaikkal, egy képzőművészeti foglalkozás keretében megrajzoltuk a matematika és az absztrakt művészet „polidimenzionális mezőit": az egyszerű és nagyszerű pontból kiindulva a szerteágazó vonalon keresztül a geometrikus síkformákon át (kör-háromszög-négyzet) a bonyolultabb térszerkezetekig.
Képzeletbeli „dimenzióceruzánkkal" egyetlen mozdulattal húztunk vonalat a rezzenéstelen Galaxisok között, bejárható Földünk felszínén és a zizegő Atomok körül. A munka során megtaláltuk valóságos helyünket a valóságos világmindenségben, mert megláttuk a természet élő és „élettelen" organizmusaiban vagy akár az emberi társadalom infrastrukturális növekedésében fellelhető invariáns összefüggéseket a NAGY, a KICSI és a még KISEBB között.
Közben éreztük, a nagy utazásnak ezzel a három lépéssel koránt sincs vége!
(Budapest, 2002, Angyalföldi Baptista Imaház)