Az álom, amely egy gazzal felvert
állomáson kezdődik, semmire sem jó.
Olyat kéne mondanom, amitől te is félsz,
ha végül egyedül, egyedül maradsz.

Gonoszul, mert másképp úgyis könnyedén
mondhatok ilyet. Lakjon velünk az a szó, hogy.
Ne lakjon, de szeressük, tényleg csak kicsit.

Elkezdem és fürdő lesz belőle, a vasúti sínekből
korlát. Hirtelen rettegni kezdek, ha meglátlak,
köszönni sem fogok neked, és akkor valaki
a fülembe súgja, hogy a szaunát szereted.

Sűrű vatta, ezt innen is látom, sűrű a víz felett.
Nem akarok bemenni. Nem telik az idő.

Várok és kétszer képzelem el a melled. Csarnokvizét
valaminek. Ahogy kitölt zacskót, rosszabb viccet,
egy emberélet alatt mondjuk négyszer.

Az elsőnél még sírni szeretnék. A másodiknál már
megveszem a jegyet.

Aztán bemegyek, figyelsz? csak így, harmincévesen.