2008 ősz
Kőrösi Zoltán
1962-ben született Budapesten. Az ELTE magyar-történelem szakán 1987-ben végzett. 1990-2007 között a Magyar Rádióban dolgozott, a Magyar Rádió Irodalmi szerkesztőségének vezetője, s felszámolásáig a Művészeti Főszerkesztőség főszerkesztője volt. 1992-ben jelent meg első kötete, ezt azóta további tíz követte, a két legutóbbi: Milyen egy női mell? Hazánk szíve, 2006., Délutáni alvás (a történet árnyéka) 2007 (Burger Barnával közösen). Több film- és tévéfilm-forgatókönyvet írt, ezek közül A kis utazás c. film a 2000. évi Magyar Filmszemlén elnyerte a Közönség díját. Galambok c. drámáját az egri Gárdonyi Géza Színház mutatta be 2003-ban. Budapest, nőváros c. könyve 2004-ben az Édes Anyanyelvünk pályázat 1. díját nyerte el, s 2005-ben megkapta Az év könyve kitüntetést. Novellái olasz, héber, orosz, angol, német, francia és koreai fordításokban jelentek meg. Idegen nyelvű kötetei: Sang de cerise (2001, trad: Rozsa Tatar, Gilbert Millet), Tajni nad ruinami (2003, trade: Jurij Guszev). 2006-ban József Attila-díjat és Jelenkor nívódíjat kapott. A Színház- és Filmművészeti Egyetem óraadó tanára. Az egri Gárdonyi Géza Színház dramaturgja, a Litera.hu főszerkesztője.„Rövid vágás a villogó szikével,
akárha csecsemő mellén...”
Lanczkor Gábor
Spanyolnátha, 2005 november
Kőrösi Zoltán
Kékszakáll
Emailben leltem meg a hazámat, a nevemet, hibátlanul írhatom.
Nyitva áll minden ajtó, de nem kíváncsi már senkisem.
Csak a szél és az üres szobák.
Vár állott, most.
Magammal találkozom, én ott leszek.
Kőhalom.
Bármi lehet rémisztő, ha túl közelről nézzük. ((--
Bármi lehet rémisztő, ha elég messziről nézzük. ((--
A kék szakáll olyan kék, mint odafent.
Odafent, az a felhők fölött.
Nem is kék, inkább acélszínű, mint Winnetou haja.
Acélszínű, és lyukak rajta a csillagok.
Mindig a nők.
Mindig.
Egy bagoly pupillája.
Egy fekete lyuk, amibe belefér.
Könnyű boldognak lenni, ha az ember kordában tartja az érzéseit.
Ajtó becsukva, erre a kis időre mindenki maradjon otthon.
Tedd, Júlia, ha úgy tartja a kedved.
Tegyed.
Nem maradok, aki voltam.
Királyok, hercegek, grófok.
Mit tegyek, ha már a régi rosszkedvem sincsen velem?
Hát már a szomorúságom se kell?
Ölelem magamat:
Kékszakáll































