2008 ősz

Petőcz András

Kassák-, Graves- és József Attila-díjas költő 1959-ben született Budapesten. 1981-1983 között a Jelenlét című irodalmi folyóirat vezető szerkesztője. 1983-ban létrehozza a Médium-Art underground művészeti stúdiót, melyet jelenleg Médium Art Stúdió Galéria (MAS Galéria) néven működtet. 1986-ban fellép a párizsi Polyphonix Nemzetközi Költészeti Fesztiválon. 1986-ban magyar-történelem szakos diplomát kap az ELTE Bölcsészettudományi Karon. 1987-től szabadfoglalkozású. 1988-ban fellép Tarasconban (Franciaország), a nemzetközi költészeti fesztiválon. 1989-91-ben videofilmeket rendez a Balázs Béla Stúdióban. 1989-ben az Új Írás című folyóirat belső munkatársa, 1997-től a Budapesti Jelenlét című irodalmi, művészeti folyóirat főszerkesztője. 1998-ban Iowában (USA) nemzetközi írószemináriumon vesz részt. 2001-ben a YADDO (USA) írói alkotóház meghívottja. 2002-től a Magyar P.E.N. Club alelnöke. Legutóbbi kötete: Sárga virág a feleségem (kisprózák, 2005). Verseit Huzella Péter, Márta István, Sáry László, Vajda Gergely zenésítette meg. Róla szóló irodalom: Vilcsek Béla: Petőcz András (monográfia), Kalligram Kiadó, 2001.

2006-ban A születésnap, 2007-ben Idegenek címen jelenik meg regénye, mindkettő a Palatinus Kiadó gondozásában. A művekről Fodor Tünde recenzióit közöltük Veszprém-, ill. Szekszárd-számunkban.

2008-ban jelent meg Arcok című elbeszéléskötete, illetve A születésnap című hangoskönyve. Legutóbbi munkája 2009-ben jelent meg, Az idegen arc születése (válogatott és új versek) címen. Sáry Lászlóval közös cédéje is ez évben látott napvilágot, Közeledések és távolodások címmel. Honlapja: www.petoczandras.eu

LAPUNKBAN MÉG »

2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tél » 2009 nyár » Rafting » R_evolution » Sárospatak » Székesfehérvár » Veszprém

„Rövid vágás a villogó szikével,
akárha csecsemő mellén...”

Lanczkor Gábor
Spanyolnátha, 2005 november

Petőcz András

Bartók Béla utolsó levele

Eljön majd egyszer,
engem sem kímél,
megérkezik
az utolsó ímél.

Elér engem is
az az üzenet,
az 1 méter 80-as
márványkeret,

amelyik betakar:
szépen csiszolt kő,
alóla többet már
nem bújok elő,

arcomra ráfeszül
az utolsó álarc,
belőlem annyi lesz
amennyit bevállalsz,

mítosz leszek talán,
történet, ha épp,
az lehet a legtöbb,
hogy nem csak hulladék,

virágot helyez rám
a hálás utókor,
"isa hamu", mondja,
meg annyit még, hogy "por".

Itt van az üzenet,
benne annyi áll:
megölel téged is
a szerető halál.