2008 ősz
Tóbiás Krisztián
1978-ban született Jugoszláviában. Újvidéken, a Színművészeti Akadémián töltött évei alatt kezdett publikálni. Kötete: Ver/sec (zEtna, 2006). Szerepel A tetszőleges irány (Képes Ifjúság, Újvidék, 1999) című antológiában. 2003-ban A melankólia krónikája (Posztmodern horvát költők antológiája, Jelenkor, Pécs) egyik fordítója.2008-ban megjelent kötete: vasjani (zEtna Kiadó, Zenta, 2008). Az Ismeretlen katona (Szoba Kiadó, Miskolc, 2007), Az év műfordításai 2008 (Magyar Napló, Budapest, 2008) című antológiák szerzője. 2007-ben Babits Mihály-, 2008-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Tóbiás Krisztián
Viszlát, apacsok! — túlirat egy Bartók-idézetre
Azt hiszem
valamit másképp kellett volna
de most már mindegy
túl nagy a rés
a gondolat elveszett a sorok között.
Hogy a vallástalanság idején
jött valami más interaktív segédeszköz
okolható akárki
talán ő
legyen
miért hagytál el engem.
Olyan fajta emberek
ők
akik apacsok de mindenkinek kínaiak
bebábozódtak
és lepkékről álmodnak
A leginkább kicsapongók
lettek az új inkvizítorok
áldozataikat papírpénzre festik
és indulhat az új kor.
Akik a vallási uralom idején
szószékről hirdetik az igazat
az egyedülit
azt a bizonyos kimondhatatlant
vaskos könyveket írnak
és azt
mégse mondják ki.
Fanatikus hitbuzgók
kopogtatnak
házról házra
és festett istenekért árulják
a ki nem mondott igazságot.
Lettek volna
inkább molyok
és rágták volna ki
a sorközöket.




