2008 tavasz
Szénási Miklós
Költő, író, 1967-ben született Debrecenben. Első kötete 1995-ben jelent meg a Széphalom Kiadónál, legutóbb a Boszorkányos széphistória című kisregényének második, átdolgozott kiadása látott napvilágot a Főnix Könyvműhely gondozásában 2003-ban. (E kettő között verseskötetek, mesekönyv, színpadi munka, illetve folyóiratpublikációk sora.) Másfél esztendeje fordult nagyobb energiával a széppróza irányába, ahol új utakat keresett és talált a maga számára: Isten görbe ujja című írása megjelent Az év novellái 2006 című gyűjteményben. Jelenleg újságíróként dolgozik, a Debrecen hetilap főszerkesztője, a Debreceni Disputa című folyóirat szerkesztője.LAPUNKBAN MÉG »
„Kezedben már a rózsaszál se szép,
a hangod jéghideg, betelt a naptár...”
Hollósvölgyi Iván
Spanyolnátha, 2007 tavasz
Szénási Miklós
Jó alkalom arra
Az évek száma majd-
nem mindegy. Lehetne
több, de inkább kevesebb.
Az ember úgy is érzi,
hogy bármit szeretne, el-
úsznak a tenger vizében
a szigetek. A hegy talán
marad még pár napot.
A Gesztenye utca felőli
részt nézi, az erkélyt
és azt a néhány negyedik
emeleti ablakot, ahol
egy férfi ügyeli az alkonyatot
és egy asszony azt a férfit,
aki papírok között matat
és talán tud róla, hogy
mindig marad a hűtőben
sör, ami éppen kellemesen
hűvös. Akár az este,
hallgatja, hogy sziszeg.
Kint fák susognak, olyan
ez a ház, akár nyugtalan
vizek közepén feledett
föld, az alja mélyre nyúlik
és a tetejére kapaszkodó fák
törzsén rikító trópusi zöld.
Hogy mi jár a férfi fejében,
arról sokáig hallgatni nem
tud. Miképpen a madarak
az ágak szövetében, úgy
fog énekelni. Arról, ami
éppen eszébe jut: kór-
házi folyosóról, málló
vakolatról vagy ami
volt és már nincsen is talán.
Most még február van,
úgy hiszem, jó alkalom
arra, hogy csilingeljen
végig az éjszakán
szánkójával a kegyelem.
Vagy köhögjön a kémény
és a serpenyőből
ugorjon magasra a mese-
beli halacska és mondja,
kívánj csak hármat,
kedves barátom. (Hang
nélkül, mégis pontosan
olvashatóan ragyogjon
az ígéret a kétségbe-
esetten tátogó szájon.)
Ennyi maradjon neki,
nekünk, bármi van.
Ez az öröm. Ennyi. Mert
az évek száma majd-
nem mindegy. Lehetne
több, de inkább kevesebb.
Az ember úgy is érzi,
hogy bármit szeretne, el-
úsznak az égi tenger
vizében a mondatszigetek.






























