2008 tél
Zsille Gábor

1972-ben született, Budapesten. Költő, műfordító, publicista, szerkesztő, 1990-1997 között teológiai tanulmányokat folytatott az Esztergomi Hittudományi Fõiskolán és a Szegedi Hittudományi Egyetemen. 1998-1999-ben a Magyar PEN Klub titkára. 2000-2003 között Krakkóban élt. 2006-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, 2008-ban Bella István-díjat kapott.
A Magyar Írószövetség Műfordítói Szakosztályának elnöke. Angol és lengyel nyelvből fordít, az Új Ember katolikus hetilap munkatársa. Négy önálló verseskönyve jelent meg: Kihűlõ, északi nyár (Fekete Sas Kiadó, 1998), Elúszik, beköszön (Balassi Kiadó, 2002), Gondolj néha Zalalövõre (Parnasszus Kiadó, 2005), Amit kerestünk (Duna-part Könyvek, 2009). Fontosabb műfordításai: Ted Hughes: A Hold-bálnák - gyerekversek felnőtteknek (Orpheusz Kiadó, 2001), Tíz kortárs lengyel költő: Pompás menet élén, hhrf.org/ungparty, (2003), Hét lengyel költőnő: Nők, kezdőknek és haladóknak (Parnasszus Kiadó, 2003), II. János Pál pápa: Római triptichon − verses elmélkedés (Új Ember Kiadó, 2003), Adam Zagajewski: Bármi is történt - 80 vers, (Orpheusz Kiadó, 2004), Czes3aw Mi3osz: Milyen is lesz a Mennyben - 101 Isten-kereső vers (Új Ember Kiadó, 2004), Lengyel átplánta: Szokás szerint másképp (kisesszék, fordítások, Spanyolnátha, 2006), Roman Chojnacki: Íratlan versek (50 vers, Napkút Kiadó, 2008). Prózakötete: Krakkói jegyzetek (Napkút Kiadó, 2007). Tanulmánykötete: Kuklay Antal élete írásai és vallomásai tükrében - életrajz (Új Ember Kiadó, 2005). Szerkesztőként több könyvet gondozott, legutóbb: Kalász Márton összes verse (Magyar Napló Kiadó, 2009). A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Zsille Gábor
Utó
Emléknek egy-egy villanás,
testhelyzet, érintés, hang,
a gyűrt lepedő barázdái,
az összehúzott függönyön rés.
A többi a képzelet dolga,
és az a legrosszabb.
Búcsúszeretkezés
Közben mindvégig arra gondolni:
most vagyok utoljára benne,
most hevít utoljára e katlan –
combja mintha bárdként lebegne.
Közben arra gondolni: jó volt,
és az is jó lesz, hogy eldől:
most kell búcsút vennem e testtől,
e szomjtól és e nedvektől.
Semmi se biztos, így hát az sem,
hogy eljön a megszokott kéj,
talán már nem is azért mozgok,
már nem kell a megszokott kéj,
itt ágaskodó hajnal, ott éj,
salakká dermedt a parázs,
mellén reggel gyöngy betűk álltak,
estére macskakaparás.
Még válla köré fonom a karom,
makacs őserdei lián,
ahogy combja combomtól elválik,
hirtelen megnő a hiány.
Bőr és bőr végső kölcsönhatása.
Intim szférámon rést vág.
Reménytelenül finom rándulás.
Egyszerre undor és vágy.




