Ha azt írnám, B. B. Écs!, nem sértenék senkit. Őt se, mást se, magamat se.  Becsülöm, utóvégre. Elvárom, ezt is odaírhatnám. Eddigi álság találkozóinkon rendre megjelent. Jubileumi, V. Álság Találkozónkról sem maradhat el! Talán megkockáztathatnám: álságod nélkül nem beszélhetünk világméretű álságról! Ez azonban, félek, kicsit sok lenne. Nem szabad túlzásba vinni az figyelmességet. Hízelgéssé tágítani különösen nem. Maradjunk annyiban: Mindannyian tudjuk, álságos időket félünk. Az állam mi vagyunk, s az állam álságba merült. Vállam államom terhe alatt görnyedez, az Ön válla, B. Écs, szintúgy súlyoktól fárad. Árad belőlünk a felelősség, hiszen a gravitációnál is hatalmasabb erőtől nehezül körülöttünk a világ. Világos, hogy álság elleni összefogásra van szükség! Törvényt bontunk, ha kell. Bár minden állam más,  egyetlen a kegyetlen álság. Jóllehet nem értünk mindenben egyet, kettőt is nehezen sokszor, az álságban mégis muszáj összehangolni szándékainkat, egymást. Egy mást akarunk, egy s mást egyeztetnünk kell! Ezért hívom, várom Önt, B. B. Écs, az V. Álság Találkozóra! Ha ezeket írnám, az már akár jó is lehetne. Elegendő. Elég álságos hangulatú... Tulajdonképpen azt is írhatnám, hogy várom Önt, B. Écs, ötletbörzére. Ha haverok volnánk, ami (helyzetünkből fakadóan) képtelenség, hiszen legfeljebb szövegségesek, talán ideig-óráig szövetségesek lehetünk, hívhatnám viccesen bré'sztórmingra, ahogy a művelt magyar mondaná. Mire ő elmésen azt felelhetné: de miféle vihart akarunk mi kavarni a brénkkel? Álság van, figyelmeztetne, inkább vihartalanítsunk! Mire én rávágnám: ivartalanítsunk! Élcelődnénk... Félcelődünk csak helyette, barátság híján, álságos állapotunkban... Más állapot kellene, reménnyel áldott. — De ilyeneket nem írok neki, maradok annál: B. B. Écs! És így tovább, ahogy kigondoltam. Mindjárt behívom a titkárnők gyöngyét, Ljub Janát, s miközben két melle halmai közt matatok, lediktálom a levelet B. Écsnek.  B. B. Écs! így fogom kezdeni. Álság ide, álság oda, ez a világ a mi udvarunk, udvariasságunk őrizni kell. Ki, ha mi nem? És egyáltalán, bármit: ki, ha mi nem? Mi, B. Écs és B. Artók...