Valahol messze nagyon messze — túl az Óperencián — sőt még a mesékből már jól ismert üveghegyeken is túl született meg az a kis pók amelyből villámgyorsan egyszer csak nagy PÓK lett — ami aztán rögvest útnak is indult hogy ezernyi hálójával behálózza ezt a tetves világot — na és persze engem — ha megtalál ebben a madárlátta vagy madár se látta rengetegben! Persze ahogy mondani szokták azé nem eszik ennyire forrón a kását — ezért és sok másért is a pókunknak nem ment minden oly simán mint a születése — vagyis küzdeni kellett keményen a kiszemelt áldozataival — néhány lábát sikerült is elvesztenie ami sajnos a szövést nagyon megnehezítette — így egy kicsivel minden áldozatának a körbeszövése több időbe tellett — de a pók mivel fölöttébb ambíciózus típus volt ezen nem keseredett el — mondogatta is magában: bár oda néhány lábam de baromira jól vagyok és még így is én vagyok A PÓKOK  KIRÁLYA — heje-huja jaj!!! — miután sikerült így feltömjéneznie magát be is ugrott a sarki kocsmába hogy ennek örömére nyomatékot adjon a megállapításának — tehát lehörpintett néhány kupicával — dalra is fakadt rögvest és hihetetlen hangosan (mindenki megdöbbenésére mert azé csak kicsi volt) — akadt aztán cimbora is aki társult hozzá mindkét kategóriában — zengett a kocsma rendesen mulatott a köznép — a szerencsétlenek nem is sejtették hogy ezzel a manőverrel mennyire megkönnyítették a pókocska dolgát — és persze az se tűnt fel hogy a pók már nem is iszik csak itatja őket jól összekeverve az italokat - miután már a terepet emígyen jól megdolgozta hát nekilátott az áldozatok behálózásának — már nem volt nehéz dolga senki se ellenkezett — magában egy érdekes szöveget mormolt munkája közben: Bartók Bécsbe megy — de hogy mért pont ezt vagy hogy ki az a Bartók na és a Bécs arról még nem is hallottak?! — NA  EZT KAPD KI!!!