2009 nyár
Miklya Zsolt

1960-ban született a Békés megyei Csorváson. Tíz évig tanított, első írásai pedagógiai segédanyagok voltak. 1997-től a kiskunfélegyházi Parakletos Könyvesház protestáns egyházi kiadójának szerkesztője. Versei 2001-től jelennek meg irodalmi lapokban (többek között: Alföld, Bárka, Jelenkor, Holmi, Magyar Napló, Parnasszus). 2007-ben Quasimodo-emlékdíjat kapott. Öt gyermeke van, családja egyben alkotói műhely: felesége, Miklya Luzsányi Mónika és legidősebb lánya, Anna, szintén publikál. 2007-ben a Parnasszus Műhelytalálkozó feladatverseinek egyik kategóriagyőztese. Legutóbbi kötete: Cérnatánc (Parnasszus Kiadó, 2008).
LAPUNKBAN MÉG »
„Rövid vágás a villogó szikével,
akárha csecsemő mellén...”
Lanczkor Gábor
Spanyolnátha, 2005 november
SPN Könyvek 4.
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Miklya Zsolt
Morbus Ungaricus
Mikoron B.Artók nagybúsultában
Baráti miatt volna bánatban,
K.Odály Psalmusa hangalakjában
Könyörge B.Écsnek, ne hagyná magában:
Drága B.Écs, tudod, csak szükségemben
Kérek bármit is, ne hagyjál ennen
Szemem forgatni lennen és fennen,
Szükség törvényt bont, törvény nincs ennem.
Ugyan csak rívok nagy v'álságomban,
Fogyatkozásom v'agyon, oly sok van,
Hogy árulhatnám kapuboltokban,
V'agy hirdethetném szórólapokban.
Szétszórattatnék, mint amaz pernye,
Kinek könnyű már köpenye terhe,
Mivel hogy testet nem hordoz, ejnye,
Nincs mása, csupán Istentől lelke.
Káromolhatnám én is nagy hangon,
Nem bírván aszfaltpusztában laknom,
Ahol az asztal terítve, placcon,
Morzsát vár galamb, ember és asszony.
(Mikoron B.Artók nagybúsultában
Baráti miatt volna bánatban,
K.Odály Psalmusa hangalakjában
Könyörge B.Écsnek, ne hagyná magában.)
Hogy tudnék forgó ajtón kimenni,
Mikor a fogót mímelő semmi
Benn rekeszt, saját házadban, enni
Egyszerű, májad tépkedi. Ennyi.
Mikor a város rakva nagy hassal,
Hasadókkal és hasadóakkal,
Meg hasonlókkal, hasonlottakkal,
S meg sok hasonszőr hastalanokkal.
Gyakorta gyűlnek egymás malmára,
Egyképen gyaknak az más halmára,
Nagyképen sz'ólván magok sz'almára,
Meg nem gondolván, kinek sz'avára.
(Mikoron B.Artók nagybúsultában
Baráti miatt volna bánatban,
K.Odály Psalmusa hangalakjában
Könyörge B.Écsnek, ne hagyná magában.)
Drága barátom, félek az 'ajban.
Nézd, te nem vagy oly z'aklatott, karban
Tart a B.Ecsület, társad a bajban,
Engem meg, látod, itt hagyott. Baj van.
Összve gyűjtöttünk itt annyi hangot,
Lehetett volna építni gangot
Glóbusz elibé, szerezni rangot,
El nem múlót, és nem holmi standot.
Keserülik a hangversenytermek,
Ellenség apa, anya és gyermek,
Függője mind-mind ama ó'szernek,
Amit az kígyó sziszegett, jelnek.
Drága B.Écs, innen kiáltok hozzád,
V'álságom nézd el, barátod most lát
Csak tisztán, tanácsod kéri, hozd át,
Vagy küldjed el 'mélben, azt legalább
Naponta olvasom, mint psalmusát
Az, ki tüzet lopott s hozzá rossz fát.
B.Éla B.Artók üzenetét
lejegyzette s B.Écs felé
továbbította Zsolt.Miklya
Bácsban 2009 májusában































