2009 nyár
Petőcz András

Kassák-, Graves- és József Attila-díjas költő 1959-ben született Budapesten. 1981-1983 között a Jelenlét című irodalmi folyóirat vezető szerkesztője. 1983-ban létrehozza a Médium-Art underground művészeti stúdiót, melyet jelenleg Médium Art Stúdió Galéria (MAS Galéria) néven működtet. 1986-ban fellép a párizsi Polyphonix Nemzetközi Költészeti Fesztiválon. 1986-ban magyar-történelem szakos diplomát kap az ELTE Bölcsészettudományi Karon. 1987-től szabadfoglalkozású. 1988-ban fellép Tarasconban (Franciaország), a nemzetközi költészeti fesztiválon. 1989-91-ben videofilmeket rendez a Balázs Béla Stúdióban. 1989-ben az Új Írás című folyóirat belső munkatársa, 1997-től a Budapesti Jelenlét című irodalmi, művészeti folyóirat főszerkesztője. 1998-ban Iowában (USA) nemzetközi írószemináriumon vesz részt. 2001-ben a YADDO (USA) írói alkotóház meghívottja. 2002-től a Magyar P.E.N. Club alelnöke. Legutóbbi kötete: Sárga virág a feleségem (kisprózák, 2005). Verseit Huzella Péter, Márta István, Sáry László, Vajda Gergely zenésítette meg. Róla szóló irodalom: Vilcsek Béla: Petőcz András (monográfia), Kalligram Kiadó, 2001.
2006-ban A születésnap, 2007-ben Idegenek címen jelenik meg regénye, mindkettő a Palatinus Kiadó gondozásában. A művekről Fodor Tünde recenzióit közöltük Veszprém-, ill. Szekszárd-számunkban.
2008-ban jelent meg Arcok című elbeszéléskötete, illetve A születésnap című hangoskönyve. Legutóbbi munkája 2009-ben jelent meg, Az idegen arc születése (válogatott és új versek) címen. Sáry Lászlóval közös cédéje is ez évben látott napvilágot, Közeledések és távolodások címmel. Honlapja: www.petoczandras.eu
LAPUNKBAN MÉG »
„Rövid vágás a villogó szikével,
akárha csecsemő mellén...”
Lanczkor Gábor
Spanyolnátha, 2005 november
SPN Könyvek 4.
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Petőcz András
B. Artók levele B. Écsnek a válság ürügyén
Az üzenet arról szól, nem utazom.
Az utazás, mint olyan, immár távoli.
Nincsenek már nékem újabb vágyaim,
s elmúlt az idő, hogy harcoljak én.
Csak a csönd, ami kell, csak a csönd.
Háború zaja ne légyen itt.
Ne halljam többet a géppisztoly-ropogást,
vagy a Molotov-koktélok robbanását.
Válság van, írod. Azt mondom,
háború van, és sorra hullnak
a polgárok itt, ártatlan gyermekek
szenvedik a véres ütközetet.
Legyen már csend! Legyen nyugalom!
Hajnalban ne a szorongás keltsen,
és ne is a robbanás zaja, hanem
a madarak gyönyörű fecsegése:
mert ezt érdemli mind, aki érző.































