2009 tavasz
Dobrik Rezső
1975-ben született Miskolcon. A Szemere Bertalan Szakközépiskolában fényképész szakon végzett. Dolgozott a Herman Ottó Múzeum és az Emke Fotószolgálat laboránsaként. 1998-2002 és 2004-2008 között a Miskolci Galéria fotósa. 2004-2008-ban a Miskolci Egyetem kulturális és vizuális antropológia szakos hallgatója. Az Anthropolis Kulturális Antropológiai Egyesület egyik alapító tagja. 2005-2006-ban a Miskolci Galéria Rákóczi-házában működő Bor+Tárlat fotógaléria kurátora. 1998-tól számos katalógusban, kiadványban jelentek meg műtárgyfotói, fotói. Rendszeresen közölte munkáit az Új Holnap, az Új Művészet, több kollektív és egyéni kiállításon szerepelt. 2007-től szabadúszó fotóriporter. „két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Dobrik Rezső















sűrű idő
a miskolc-budapest viszonylaton
mennyi kép fér el a miskolc-budapest viszonylatban? hogyan rohan el a táj, hogyan rohanunk el mi a táj mellett? mennyi jelenet, pillanat rögzül, miközben kifelé tekintünk a vonat ablakán? az elfutó és rögzített képek utólag szintén megannyi hangulatot idéznek. a tudatos és véletlenszerű kompozíciók a sorozatban egységet alkotnak. tudatos, mert az esetek nagy részében megkomponált fotókról van szó. emellett véletlenszerű, hiszen az elrobogó táj rögzítése technikailag sokszor ekképpen zajlott. a koncepció szempontjából nagy jelentősége van az utólagos válogatásnak. az út során sok fénykép rögzült és sokszor csak a véletlenen múlt, hogy az exponálógomb lenyomása épp egy (számomra) izgalmas pillanatot rögzített. a számos jelenet, a két óra, az elrobogó táj így sűrűsödött össze a látható sorozattá.
a technika az egyik eszköz, ami besűríti az időt, a másik a tudatunk, amelyre vetülnek, amelyben tükröződnek a látott jelenetek. ez pedig kiben-kiben más képet hoz létre.
a miskolc-budapest viszonylaton
mennyi kép fér el a miskolc-budapest viszonylatban? hogyan rohan el a táj, hogyan rohanunk el mi a táj mellett? mennyi jelenet, pillanat rögzül, miközben kifelé tekintünk a vonat ablakán? az elfutó és rögzített képek utólag szintén megannyi hangulatot idéznek. a tudatos és véletlenszerű kompozíciók a sorozatban egységet alkotnak. tudatos, mert az esetek nagy részében megkomponált fotókról van szó. emellett véletlenszerű, hiszen az elrobogó táj rögzítése technikailag sokszor ekképpen zajlott. a koncepció szempontjából nagy jelentősége van az utólagos válogatásnak. az út során sok fénykép rögzült és sokszor csak a véletlenen múlt, hogy az exponálógomb lenyomása épp egy (számomra) izgalmas pillanatot rögzített. a számos jelenet, a két óra, az elrobogó táj így sűrűsödött össze a látható sorozattá.
a technika az egyik eszköz, ami besűríti az időt, a másik a tudatunk, amelyre vetülnek, amelyben tükröződnek a látott jelenetek. ez pedig kiben-kiben más képet hoz létre.




