2009 tavasz
Prágai Tamás
1968-ban született Budapesten. Író, költő, kritikus, irodalomtörténész, az irodalomtudomány doktora. A Kortárs szerkesztője, Budapesten és Pázmándon él. Munkáját több alkalommal segítette a Nemzeti Kulturális Alapprogram, egy-egy alkalommal a Móricz Zsigmond, a Magyar Állami Eötvös és az Arany János ösztöndíj. 2005-ben József Attila-díjat kapott. Írásai (vers, széppróza, irodalmi kritika, tanulmány, tárca, esszé, műfordítás) 1990 óta jelennek meg folyóiratokban, antológiákban. Önálló kötetei: Madarak útján (versek, Kráter, 1993); Inka utazás, vagyis Arnold Sobriewicz gentleman úti breviáriuma (regény, Masszi, 2000); A teraszon vidám társaság. Tanulmányok a mai magyar költészetről (tanulmányok és bírálatok, Parnasszus, 2001); Sötétvilágos (versek, FISZ, 2002), Ellenőrök a hatoson (elbeszélések, Kortárs, 2004); Ellenanyag (versek, Napkút, 2005), Pesti Kornél (elbeszélések, Napkút, 2007). Honlapja: pragaitamas.blog.huLAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Prágai Tamás
[ne vess jeges vízbe...]
— nemPrágai nemTamás —
ne vess jeges vízbe jégszemet
nem szeretem amikor a felszín megtörik
a kép elmosódik
a régi képről peregni kezd az ezüst és megvakul
az a délután amiben soha nem álltunk
— a hullámzás nem a mélység üdvözlete —
ne vess jeges vízbe hogy lázam lehűtsd
és ne
szorítsd
magad hozzám
nem akarom látni
hogyan szorítasz
mielőtt
elsimítom a tükröd




