Link küldése ímélben:

Az ön neve:

Az ön ímél címe:

A címzett neve:

A címzett ímél címe:

Üzenet:

„a tenyérnyi csodalények"[48]

 

 

     A 20-as években egy jól elkülöníthető alkotáscsoporttal is találkozhatunk, mely nem maradt folytatás nélkül a későbbi években sem. Míg Lesznai a növényi alapú ornamentális kompozíciókban csak ritkán épített be állatokat (lepkék, madarak), illusztratív munkáiban pedig csak azok 'szereplőiként' jelennek meg állatok, igazodva az adott grafikai lap egészéhez, addig a bécsi években rendszeresen eljárt az állatkertbe, ahol tus és akvarell skicceket készített különböző állatokról. Kedvencei a medve, őz, gazella, szarvas és antilop, illetve a különböző madarak voltak. Ekkor az ábrázolások még a klasszikus tanulmányjelleget mutatják, ám Lesznai naplófeljegyzéseiből kiderül, hogy intenzíven igyekezett az állatok testi mivoltának és lelkialkatának párhuzamait felkutatni, és ehhez segítségül hívta az adott állatnak a mesékben felbukkanó karakterét is. Ámulatba ejtő, hogy hogyan érzett rá egy-egy állat jellemére. Míg a medvéről, mint „tipikus elvarázsolt ember"-ről[49] beszél, és a fehér szarvast a tipikus meseállatok közé sorolja, addig a disznóról nemes egyszerűséggel állapítja meg, hogy „disznói világnézettel" rendelkezik. Ekkoriban Lesznai kutatta a keleti (különösen a 'japáni') grafikák letisztultságának és minimalizmusának nyitját. Arra volt kíváncsi, hogy a legkevesebb és legtisztább formával hogyan lehet a legtöbbet megmutatni az ábrázolt tárgy vagy élőlény karakteréből. E kérdésfelvetésnek szép példái tusrajzai, ahol egy-egy vonallal ábrázolja az állatot. A bécsi években egy állat-enciklopédia összeállítását tervezte. Erről az elképzelésről is beszámol naplójában: „A Jó Isten segedelmével! Az állatkönyvet én így próbálnám elgondolni: írnék egy általános bevezetést, hogy az állat az emberi kultúrának mintegy legelső témája. (...) Az ősmesékben az ember és állat egész alpári érintkeznek egymással. A művészetben mindmáig óriásmód szerepelt az állatábrázolás. ."[50] A tervezet néhány pontjánál nyilvánvaló, hogy a tanulmányok sokszor a stilizálás, absztrakció alapjául szolgáltak. Ezeket a képeket illusztrációinkon egymás mellé állítva érzékelhetjük a folyamat egyes lépéseit.

 

                        A hagyaték áttekintésekor kiderült, hogy számszerűleg a legnagyobb csoportot - mintegy 600 darab - alkotják azok a 12,5*20,3 cm-es lapokon rajzolt, főleg madarakat és emlősállatokat ábrázoló vázlatok, amelyek ennek az új állat és növényvilágnak a szereplőit jelenítik meg. A főképpen ceruzával, golyóstollal és filctollal rajzolt képek ennek az absztrakciós folyamatnak különböző fokán állnak: a tanulmánynak is beillő ábrázolástól a teljes elvonatkoztatásig. Az állatok közül a madarakkal próbálkozott legtöbbet - a legnagyobb számban ilyen vázlatok maradtak fenn - amelyek tojást, virágkompozíciót tartanak a csőrükben vagy a karmukban, de vannak cserépből kinövő vagy éppen szívnyelvű madarak is. E vázlatok bizonyíthatóan már az amerikai évek alatt készültek, hiszen a hátlapra nem egy helyütt angolul írott telefonüzenet, megjegyzés vagy éppen egy bevásárlólista került. Emellett a festésre és a színre vonatkozóan is több helyütt olvasható odavetett instrukció.    Sajnos a tervezett kötet nem készült el[51], ám a hagyatékban egy vázlaton a következő feljegyzést találhatjuk: „Rare book - of suggestions for new animals and plants to be created the old ones being too naturalistic (For Jack Sammels Christmas MDMLXII by Anna Lesznai). First and only edition limited to one copy."[52] Lesznai tehát egy alkalommal biztosan felhasználta vázlatait.       

 

 

„Mese-mese, mesd el"[53]

 

Lesznai Anna varázsa, életműve titka leginkább meséiben és meseillusztrációiban tárul fel. Közvetlen környezetében, társaságában a meséről való gondolkozás az eszmecserék egyik központi témája volt: Balázs Béla, Kaffka Margit, Sinkó Ervin, sőt egy mitikus feldolgozás erejéig még Lukács György is írtak meséket.  Lesznai kéziratos hagyatékában, amelyet a PIM-ben őriznek, mintegy 160 mesét és mesevázlatot találunk. Lesznai naplójának is jelentős részét teszik ki az álomleírások és a mesevázlatok. Míg az álmokban a szokásos motívumok jelennek meg (pince, ördög, bor, piszkos víz a pohárban, amit meg kell inni), addig mesejegyzetei az ornamentális metamorfózisok csodálatos példatárát adják. Elegendő csak néhány szereplőt felsorolni: majomasszony- lóember; alig-van-asszony, sohse-lesz-ember; egyedül-való-ember; süteményasszony; majomkirály; gyűszűasszony. Meséiben soha sincs játék, nincs következmények nélküli „komolytalanság", mindennek tétje van. Hosszú ideig dédelgetett terve volt, hogy az Ezeregyéjszaka mintájára megírja az amour vocation[54] meséjét. E formában szerette volna feldolgozni a megváltott világ modelljét. A töredékes leírások részleteikben is csodálatos munkát sejtetnek. Naplójegyzeteiben már e mesék egymásutániságát is megtervezte, megírásukra azonban - néhány fragmentumot leszámítva - nem került sor. Több jelentős elméleti munkát is szentelt a mesék természetrajzának, így 1918-ban a Nyugatban jelent meg egy fontos esszéje Babonás észrevételek a mese és a tragédia lélektanához[55] címmel, később pedig mind naplójában, mind pedig egy esszében  értékelte Honti János A mese világa című művét.[56] 

 

     A közös mesekitalálás - elsősorban Balázs Bélával[57] -, a „társasági" mesemondás, sőt az „együttműködésben" történő lejegyzése a meséknek[58] Lesznai körében természetes volt. Mihályi Gábor egy 2002-ben rögzített visszaemlékezésben[59] Lesznait egy hatalmas lebernyegeket viselő asszonyként idézte fel, aki magához vonta az ott vendégeskedő kisfiút és órákon át mesélt neki akkor és ott költött meséket[60]. A mesék kapcsán Lesznainak a Balázs Bélával való szinte tudattalan együttlétét, egy mese-dimenzóban élését néhány kiszólásban, odavetett megjegyzésben is tetten érhetjük, pl. a Mese a Maharadzsáról című mesevázlat[61] vagy egy Lesznai által elfelejtett csodahittel foglalkozó gondolat kapcsán[62].    

 

     Lesznai egész életművében az egyik legjelentősebb, meghatározó - a meséknél és a hímzésterveknél is szélesebb körben ismert - alkotáscsoportot képviselik a meseillusztrációk. A jól ismert sorozatok[63] - A kis pillangó utazása...; Mese a kisfiúról és a bútorokról -    mellett említést érdemel a Hatvanban teljes sorozatként fennmaradt a Pólyásbaba napjai című hat darabból álló sorozat, amelyet ritkán reprodukálnak, és amelyek mérföldkövet jelentenek Lesznai illusztrációs munkásságában. Itt jutott el az önmagában - szöveg nélkül is - érvényesülő vizuális történetmondáshoz a lehető legkevesebb és legtisztább formai és kompozícionális eszközt használva, megszüntetve a narratív képi elemek és az ornamens különbségét, miáltal szabadon érvényesülhet a kontúrvonalak által adott ritmikus forma. A hatvani hagyatékában található még egy ötrészes ún. Békamese-sorozat és egy 12 darabos Egérke meséje című sorozat is. 

 

 

     Az amerikai évtizedekben a tanítás, az oktatás mellett újra hímzésekkel foglalkozott Lesznai. Kialakított egy új hímzéstechnikát, melynek ihletője már nem a magyar képzőművészet, hanem perui, indián, mexikói hímzések voltak. Míg a korábbi művei a rajzolt terv alapján egy tapasztalt hímzőnő által másolhatóak, sokszorosíthatóak voltak, itt már csak az egyéni alkotónak jut szerep, a hímzések által létrehozott műalkotás egyszeri és megismételhetetlen. A konvencionális (tanulható és ismételhető) öltéstechnikát egy teljesen szabad, sokféle létező és kitalált öltést vegyítő technika váltotta fel. A hímzés festménnyé vált, ahol a tű játszotta az ecset szerepét. A textúra változatossága is domináns szerepet kapott, hiszen az alkalmazott öltések maguk is a legkülönfélébb - felületi - mintákat hozták létre.  Ezekkel a Lesznai hímzésekkel Magyarországon csak kivételesen lehet találkozni. Az 1976-os Magyar Nemzeti Galéria-beli katalógus műtárgylistája alapján azonosítható néhány, ebbe a típusba tartozó mű, amelyek többsége magántulajdonban található.

 

 

    Lesznai naplófeljegyzései szerint hiányérzettel és elégedetlenül tette mérlegre művészi teljesítményét életútja végén: el nem mondott meséket, ki nem hímzett virágokat, meg nem írt verseket, és le nem rajzolt falusi képeket látott visszatekintve. Mi egy nagyszerű művészt, egy csodálatos asszonyt és egy lenyűgöző személyiséget látunk életére és műveire tekintve, és méltán jellemezhetjük őt saját naplójában írott szavaival:"(...) ott van szépség, ahol az egyéniség úgy kiépült, hogy elfoglalja helyét a mindenség szőnyegében."[64] Lesznai minden „öltésével" - verseivel, meséivel, terveivel, regényével - belehímezte, beleszőtte, kioldozhatatlanul „belebogozta" magát a magyar művészetbe, sok-sok csodálója lelkébe, szívébe és szemébe. Hitt egy csak általa beteljesíthető küldetésben, miszerint életet és művet egybemosva, a személyiséget és a legfontosabb értékeket látvánnyá és olvashatóvá téve, ornamensekkel, letisztult formákba váltva neki kell elmondani az „életmesét", és megalkotni az élet meséjét, egy kivágást a mágikus végtelen csodálatos teremtményekkel zsúfolt szőnyegéből.

 

---

[1] Lukács György levelezése (1902-1917) (Szerk. Fekete Éva- Karádi Éva) Bp., Magvető Könyvkiadó, 1981, 334. old.

[2] A család nevének írásmódja igen változó, a különböző generációkhoz tartozó leszármazottak más-más változatot használtak, és a források sem egységesek az írásmód tekintetében. A magyarországi főnemesség Gudenus-féle geneológiájában Moskovitz Géza szerepel, aki névjegye tanulsága szerint magát Moscovitz Geyza-ként jegyezte. Fia nevének írása ugyanebben a forrásban: Moscovitz. E bizonytalanságok miatt - az egységesítés helyett - megtartottuk azt a név-variánst, amelyet az egyes tanulmányok szerzői használtak. 

[3] Beszélgetés Lesznai Annával 1965. jún. 23. (Kérdező: Vezér Erzsébet) In: Emlékezések. Bp., Irodalmi Múzeum 1. 1967, 10-11. old.

[4] „Először anyámtól tanultam hímezni, de az ő hímzései, a petit point-ok nem érdekeltek annyira. Egyszer vett két konyharongyot, egyik kék, másik piros volt. Egyet elcsórtam és rárajzoltam azokat az öltéseket, amelyeket a parasztasszonyoktól tanultam." - uo.

[5] -„Mert ha egy virágot rajzoltam, ami nekik nem tetszett, elnevezték kutyás mintának, és a virágból kutyát csináltak. És ez nagyon jó kutya volt."- uo.

[6] "Emlékszem, ott állt előttem, még akkor nem született meg a gyereke, jó nagy hasacskája volt, és azt mondta: 'Ez a sárga, amit ide tetszett rajzolni, ez kiugrik, ez a hasamnak ugrik.' Egy másikra azt mondta, hogy kiszúrja a szemét. Tényleg értették, hogy a színek nincsenek egyforma közelségben az emberrel."- uo.

[7] Szabadi Judit: Lesznai Anna, a festő és iparművész. In: Lesznai Képeskönyv. Bp., Corvina Könyvkiadó, 1978, 90. old.  

[8] Hatvany Lajos Múzeum, ltsz.:83.1.2194

[9] Lucien Simon, aki Bretagne-ban festett plein air életképeivel vált elismertté, Párizsban egy festőiskolát vezetett és tartott fenn.  

[10] Lsd. Őszi válás című vers. In: Lesznai Anna: Dolgok öröme. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985, 13-14. old.  

[11] Bellák Gábor: A historizmus és szecesszió népművészet-felfogása In: Lélek és forma. Magyar művészet. 1896-1914, Bp., A Magyar Nemzeti Galéria Kiadványai. 1986/2. A fogalmat a szerző Pór Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában című könyvéből (Bp., 1971) kölcsönözte, ahol azokat Pór a szecesszió látásmódjának irodalomtörténeti jellemzésére használta.

[12] „Tisztán önmaguk formai törvényeit követő, csak érzéki teljességként átélhető valóságok. Ornamentumok tehát, hiszen az ornamentika sem más, mint a tiszta esztétikum, a világ közvetlen - minden tárgyi vonatkozástól mentes szemlélete." - Bellák Gábor: A historizmus és szecesszió népművészet-felfogása In: Lélek és forma. Magyar művészet. 1896-1914, Bp., A Magyar Nemzeti Galéria Kiadványai. 1986/2. 24. old. 

[13] „Kaffka komikus sóhaja rólam" - Naplójegyzetek. V. 3670/43/1 L. Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből. Bp., 2010, 75. old.

[14] Beszélgetés Lesznai Annával 1965. jún. 23. (Kérdező: Vezér Erzsébet) In: Emlékezések. Im. 1967, 4. old.

[15] Nyolcak kiállítása a Nemzeti Szalonban. Katalógus. Előszót írta: Feleky Géza. 1911, 13. old.

[16] Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete Bp., 1967, 80. old.

[17] Passuth Krisztina Im. 1967,  86-87. old.

[18] Feleky Géza: Szobrok, érmék; In: Nyugat, 1911/10., Figyelő

[19] Szabadi Judit Im. Lesznai Képeskönyv. 1978,  91. old.   

[20] Naplók (V. 3670/43/15)

[21] Lesznai Anna 1912. június 23-án kelt levelében így választolt Koronghi Lippich Elek megkeresésére: „Mélyen tisztelt méltóságos úr! Külföldi útról hazatérve az Iparművészeti Társulatban értesültem róla, hogy méltóságos úr érdeklődött munkáim iránt és beszélni kívánt vélem. Sajnos csak egy napig időztem Pesten - s nem tehettem eleget kedves érdeklődő üzenetének, de remélem, hogy ősszel, ha ismét pesti lakos leszek, felkereshetem méltóságos urat hivatalában. Hálásan veszem, ha úgy egyéni törekvéseim, mint „háziipari iparkodásaim" figyelmet és jóindulatot keltenek. Igaz tisztelettel: Lesznai Anna." Koronghi Lippich Elek levele nem maradt fenn, így nem tudjuk milyen ismeretek birtokában, milyen intenciókkal kezdeményezte a találkozást a miniszteri tanácsos, oly sok művésztelep és iparművészeti kezdeményezés bőkezű támogatója Lesznaival, az akkor még csak 27 esztendős, de jónéhány jelentős tárlaton bemutatkozó iparművésznővel és egyben a Nyugatban rendszeresen publikáló, közismert, és ekkor már önálló kötettel is rendelkező költőnővel. -OSZK Levelestár

[22] „Lesznai Anna két szobát töltött meg hímzéssel, párnákkal, függönyökkel. Neve maholnap a köztudaté és mindenütt, ahol megbecsülik a professzori beleártástól ment iparművészeti holmikat, ahol a közvetlen meleg természetességet előbbre helyezik a sablonokról lerajzolt iskolás erőlködésnél, mindenütt található hol egy párnája, hol egy terítője." - Bálint Aladár: Figyelő: Fényes Aladár új képei. Nyugat, 1912, 21. sz. 693. old. 

[23] In: Művészet 1912/9. sz. 366-368. old.

[24] Jaumann: Neu-Ungarische Bunt-Stickereien von Anna Lesznai - Budapest (Új magyar színes hímzések Lesznai Annától) In: Stickerei Zeitung und Spitzen Revue; 1912. december 1.; XIII.évf. 3. szám. 76-83. old.

[25] Balázs Béla: Napló Im. 1982, I. kötet 562. old. (1912, Berlin, május 7.)

[26] Balázs Béla: Napló Im. 1982, I. kötet 553. old. (1912, Párizs)

[27] Lesznai Anna és Kaffka Margit Lukács Györgyhöz - 1913. január elején. In: Lukács György levelezése Im. 1981, 513. old.

[28] Lesznai Anna Lukács Györgyhöz 1910. szeptember; Im. 1981, 245. old.

[29] Hímzésterv (helyenként befűzött selyemszállal); papír, akvarell, selyemszálak; 238 x 810 mm; ltsz.: F.67.98  

[30] Lesznai Anna: Háziipar és népművészet. Magyar Iparművészet. XVI. Évf. 1913, 376. 

[31] Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkóban. Kassa, Kazinczy Kiadóvállalat, 1931, 109. old.

[32] A Nyolcak köréből Lesznai mellett Czigány Dezső is tervezett címlapot Ady Vér és arany című kötete számára, akihez ekkor mély barátság fűzte. 

[33] Hatvany Lajos Múzeum, ltsz.: 75.37.1 és 75.77.1

[34] Janus Pannonius Múzeum, Pécs; ltsz: 77.8 (vászon, papír, akvarell, kréta; 605 x 485 mm)

[35] Lesznai Anna Egyszerű dal című verséből

[36] PIM Kézirattára V. 3191/106

[37] Jászi Oszkár naplója. Im. 2001 - 1921. május 6., 189. old.

[38] Jászi Oszkár naplója. Im. 2001 - 1921. május 17., 191.old.

[39] Jászi Oszkár édesanyjának háza: Pasaréti u. 79. (ma: Virágárok u. 6/b) Lesznai és Jászi házasságkötésük után ide költöztek. A következő évben, 1914-ben a kert felső végében Lesznai saját tervei alapján külön ház épült számukra. Lsd. Jászi Oszkár válogatott levelei Im. 2001 105. számú Jászi levele Ady Endréhez, 207. old. Jegyzet: 208. old.

 

[40] Kolcs-Hosszúmezőn egy Safa Mária nevű asszony látomásában a háza előtti almafán megjelent Szűz Mária. Azon a nevezetes helyen két év múlva már templom épült, és miután a görög katolikus egyház elismerte a csodát, a katolikusok is így tettek. Máriához könyörögve itt gyűltek össze a környék hívői és betegei is, valóban bruegheli kavargásban. - Jászi több alkalommal írt a búcsújáróhelyről és magáról a jelenségről: How a New Lourdes Arises? - The Slavonic Review, 1925. december; Wie ein neues Lourdes entsteht? - Frankfurter zeitung, 1925, szept. 6., szept. 8.; Hogyan keletkezik egy új Lourdes? - Korunk, 1926, 64-65. old.

[41] Naplók (V. 3670/43/11)

[42] Lesznai Anna kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. (Katalógus. Írta: Bajkay Éva) Bp., 1976, 7. old.  

[43] Balázs Béla: Napló Im. 1982. II. kötet 318. old. (1918. július)

[44] Vezér Erzsébet: Lesznai Anna. Bp., Kossuth Könyvkiadó 1979, 42. old. 

[45] Idézi Vezér Erzsébet hivatkozva egy harmincas évekbeli interjúra. In: Vezér Im. 1979, 6. old.

[46] Az egykor Vezér Erzsébet tulajdonában lévő fotóreprodukciókat közöljük e kötetben is. Az eredeti képek lappanganak. 

[47] A körtvélyesi kastély hangulatát, életmódját és Lesznai Anna alakját mintázta meg Balázs Béla Lehetetlen emberek című regényének néhány fejezetében, ahol Ránky Aliz-ként jelenik meg Lesznai Anna, és Liszkaként Körtvélyes. Lsd. Szegény Meluzina a Varázskertben című fejezet. In: Lehetetlen emberek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984. 194 -217. old. 

[48] Szilasi Ágota művészettörténész kifejezése 

[49] Naplók (V.3670/43/13)

[50] Naplók (V. 3670/43/5)

[51] Lesznai férje, Gergely Tibor több hasonló témájú munkát illusztrált, a kutatás izgalmas feladata lehetne a két művész egymásra hatásának vizsgálata.

[52] Hatvany Lajos Múzeum, ltsz.: 83.1.263 

[53] Lesznai Anna azonos című verséből

[54] Szeretethivatás. A Vasárnapi Körben elterjedt terminus technicus részletes magyarázatát lsd. a kötet végén elhelyezett fogalomtárban.

[55] Nyugat, 1918. II. 55-68. old. XI. évf. júl. 1.

[56] Az úrifiú, aki a paradicsomban járt. Honti János mesegyűjteménye. 1938. I. 301-303. old.

[57]„A mese az emberiség köztulajdona és a meséket nem kell költeni, hanem az ember kinyújtja a kezét és kifogja őket a levegőből. - Aztán fogdostunk is együtt, (...) sok ilyen mesét írtunk együtt. Meséltünk is órák hosszat. Vagy ő kezdte, vagy én, a másik folytatta. Néha reggelig meséltünk így egymásnak és másoknak." - Beszélgetés Lesznai Annával 1965. jún. 23. (Kérdező: Vezér Erzsébet). In: Emlékezések. Im. 1967, 12-13. old.  

[58] A Habakuk című mese első része Gergely Tibor kézírásával áll Lesznai mesefüzetében. - Lsd. Szilágyi Judit  2007  Im. 147. old. 4. lábjegyzet

[59] A beszélgetést rögzítő kézirat a szerző birtokában. 

[60] A közös meseírás, meseköltés és egyáltalán a mesélés, meseolvasás örömét „lesznais" alapokról kiindulva egy 2007. évi kezdeményezés is felidézte. Kovácsné Boldizsár Gizella, a Nemzeti Tankönyvkiadó szerkesztője egy meseíró versenyt hirdetett, ahol a gyerekek egy-egy Lesznai mese kezdőmondataiból kiindulva fűzték tovább immár a saját maguk által kitalált cselekményt. A legjobb, gyermekek által írott meséket 2008-ban közzé is tették a Meseszövés - Lesznai Anna tiszteletére írták a gyerekek című kötetben (Nemzeti Tankönyvkiadó). A meseíró-verseny díjkiosztója is valódi mesélős, már-már körtvélyesi hangulatban telt.     

[61] „Mese a szadista maharadzsáról: Egy maharadzsa ültettet egy drótkertet, töviskertet üvegvirágokkal (a Wiener Werkstädte megtervezi). Minden nő csak azon keresztül juthat hozzá, ő nézi üvegtornyából, mint szakadnak darabokra, és vakulnak meg a kertbe kergetett asszonyok. Egy, tán éppen önként indult - vagy résztvevő szerelemmel vagy gyűlölködő szerelemmel - nő testvérei védelmére, bezárt szemmel jár, nem vakul meg, de teste leszakad szemeiről, csak szemei érkeznek meg - és nézik-nézik a Maharadzsát. Herbert folytasd." - Naplók (V. 3670/43/11)

[62] „Lehet, hogy csak az erősnek van joga a jóságra. Egyszer olyan időben, mikor igen forrott bennem az átalakulás, ezt írtam fel: „Keresés és várás lelkiek testre átvitele"? Nem tudom már mi volt. Tán G[ergely] „tudja", tán H[erbert] kitalálja." - Naplók (V. 3670/43/2)

[63] Saját tervezésű borítóval és illusztrációkkal két meséje jelent meg: A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban Bécs 1913, Brüder Rosenbaum kiadásában, majd Móra Könyvkiadó Bp., 1978  és Mese a bútorokról és a kisfiúról. Gyoma. Kner Izidor 1918. Emellett a bécsi Új Világ című folyóiratban jelent meg a Mese az eperszemnyi szívről című meséje 1919-ben szintén saját illusztrációival.

[64] Naplók (V. 3670 /43/9)