„Ez a felvételed rendkívül megérintett. Tudod, a nejem három esztendeje meghalt. Amikor alaposabban megszemléltem a fotódat, eszembe jutott, hogy idestova negyven éve mi is pontosan itt álltunk, a Chaillot-palota előtt. Szemközt az Eiffel-torony. Fiatalok voltunk, szerelmesek. Csináltunk egymásról néhány fényképet. Az egyiken a feleségem éppen úgy integet, mint ez a lány itt. Ahogy megpillantottam őt, mintha a nejemet látnám. Nagyon hasonlít rá. Minél tovább nézem, annál inkább úgy látom, engem hív” − mondta Gábor, nyugdíjas barátom. 

                                                                  *   *   *

Ez a sorozat szándékosan nem a „turista-Párizst” ábrázolja. Nyilván véletlen volt, hogy a Pompidou Központ előtt magányosan olvasgató lányt megörökítő képen, az exponálás pillanatában, berepült egy galamb. Halálmadár?

A fotók ezért (is) fekete-fehérek. A Père-Lachaise temető galambjai, a Parc Monceau (fél)infravörös tájai és a Défense negyed ember nélküli konstrukciói a halálra emlékeztetnek.