2010 ősz
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu

Székelyhidi Zsolt
Tíz mondat, hogy nem megyek
Nem megyek, na. Nem leszek, ott veled, európa nem vár, diósgyőr félúton, a gyárig növesztek villamosbajuszt, a szinva visszamos, nincs víz, csak vodka, iszamós a kert, merő lucsok a káposzta. Nem kertelek, időt, tízévnyi esőt és sarat betonoztak, nem tudom, mit vársz még, tőlem aztán! Alkalom is akadt, egymás mellett, után, te liba-, én eladósorban, -szorítóban a vasvárosi szívatóban, a dal is mondja: öreg járgány szinvatóval, jártányi erő, vágányság sem elég, hogy találkozzunk. Nem megyek, tíz év szeszvíz után sem a déry-parton ülve, sem operát hegedülve, itt finom a hassé, ital a toroké, toroskáposzta, italoopera -diszkó helyett, színészek éneklik, hogy egyedül nem megy, nem látod, de egyedül vagyok, bebetonozva, szakállegyenesen. Európa a karzaton pihen, a szinva cseppfolyós, biztos szép vagy, akár az előadás. Szeretnék, te is tudod. Mégse megy, megváltoztam, akkor olyan voltam, most meg sok a bajszom, kajabálok, sárral betonra dobálok. Nem tudok megülni egy déry-helyben, pláne előadást, felvonást, vonulást végezni, villamosra váltani helyjegyet és nem leülni, állni, és a többi — de csak berúgni van erőm, a vonósokra inni. Nem megyek, egyedül vagyok, nem leszek ott, hogy végül megint jóvá tegyél. Hogy te tegyél jóvá, ami(n)t csak lehet.