Bőrönd Ödön

a Köröndön

ül a kövön

ül a kövön

fekete színű bőröndön.

 

Azért ülök a Köröndön

fekete színű bőröndömön,

mert a jegyet még nem osztják,

Békávéban megy az új sztrájk.

 

Arra száll egy helikopter,

benne a híres riporter,

ecki becki tengerecki száll,

ismert nevén Tengerecki Pál.

 

Mért pont arra száll

Tengerecki Pál?

Zsebrádión leadózza:

arra vár, a tearózsa

kinyíljon az aszfaltkövön,

hogy a 4-es busz ne zörögjön.

 

Lám, a jegyet mégsem osztják,

tovább tart a Békávé sztrájk,

Flórián

busz hián

gyalog ballag

gyalog ballag

Óbudán.

 

Legfölül a kék egek,

középütt a fellegek,

odalent az emberek,

mondogatja sok gyerek:

 

éter, Péter mondd, ha kérdem,

ki volt, mi volt Ödön régen,

lakhatott-e Pasaréten,

tíz, vagy húsz, vagy negyven éven?

 

Fönn a dombon, Pasaréten,

ott lakott a basa régen,

köldökénél hasat értem,

átfázott a hasa télen.

 

Bőrönd Ödön, mondd, ha mondom,

kik laknak a Rózsadombon?

Alig akad egyéb gondom,

írd le majd, ha tollba mondom,

 

Hogyha sztrájk lesz nyakra-főre,

költözzünk a legelőre,

akár még ma, akár holnap,

villamosok, buszok tolnak,

üljünk fel a libegőre,

hogyha lehet, legelőre!

Fene üljön aszfaltkövön,

úgy, ahogy a Bőrönd Ödön,

fekete színű bőröndön,

várva, hogy

a 4-es busz begörögjön.

 

Egyet mondok:

jobb lesz, ha

útra se kelek!

Pasaréten

a nagy fűben

végignyúlok,

leheverek,

s itt maradok

tiveletek!

 

Puszták, hegyek,

utcák, terek…

− A föld kerek!

Én csak megyek!

Biciklivel

eltekerek.

 

S estére, ha fáradt vagyok,

karámunkba levágtatok.

Odabenn a karámunkba'

reggel-este var á munka.

 

Verejtéktől torzon-borzon

lovagolok gyerekborzon.

Röpülj csak az égig, borzom!

Tejút szélét végigporzom.

 

Reggel megyek,

eltekerek

Balátára malátáért,

Galántára palántáért,

Szalántára salátáért,

Maár Tamással a Mártáért.

 

Jönnek értem zárt fogatok,

fogászatba látogatok,

hiába nincs már fogatok,

Mártával majd mártogatok.

 

Megjönnek az ünnepnapok,

Flóriánunk röhög, ragyog,

könnyű vitorlázógéppel

szeptemberben őszi széllel

keringőzik fellegek közt

széjjel szórva tenger eszközt.

 

Kürtöl már a Hajógyár,

nem jó, nem, de ha jó, vár,

ott, hol madár kapirgál,

Tamkó Károly megirkál.

 

Szép ceruzám, radírom,

előbb-utóbb megírom,

megírom én, ha bírom,

szentendrei papíron.

 

Új élet zeng

éren-lápon…

van még helyem

e világon!