2010 tél
Nagy Zsuka

1977-ben született Nyíregyházán, ott is él. A Nyíregyházi Főiskolán és a Miskolci Egyetemen szerzett magyar szakos diplomát. A József Attila Kör tagja, a Kölcsey Társaság elnökségi tagja és a Szabolcsi Írók Társaságának, a SZIRT-nek a titkára. Írásait többek között: a Bárka, a Műút, Az Élet és Irodalom, a Kortárs, A Vörös Postakocsi, A Vörös Postakocsi-online, az Agria folyóiratok, illetve a Kaleidoszkóp Versfesztivál, a Légyott, a Viszontlátás, a Használati utasítás, a HogyÖt, a Miskolc KapuCíner antológiák közölték. A Vörös Postakocsi 2010-es díját kapta az online változatban megjelent írásaiért. 2011-től a dokk.hu szerkesztője. Kötete: Mégismarionett (Parnasszus Kiadó, 2008).
LAPUNKBAN MÉG »
2008 tavasz » 2009 nyár » 2009 tavasz » 2009 tél » 2010 ősz » 2010 tél » 2011/5 » JA_vadalom » Mis_kóceráj » Pasolini » Rafting » R_evolution » Sárospatak » Székesfehérvár » Tata
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Nagy Zsuka
A hetedik kapu, avagy Miskolc. Allegória
„Most már Judit mind a tied. / Itt lakik a hajnal, alkony, /
Itt lakik nap, hold és csillag, / S lészen neked játszótársad."
Minden éjjel hallom Miskolc jaját, bezárva, kitárva égtájak kapuit.
A hetedik vagyok, az én kapum − Judit kapuja − , a Miskolcig vezető, szerelmet szülő városa.
Időkapun, Csillagkapun át, találtam Miskolc-királyt. 800 éve mindent lát: az Avason randevút adót, a bárhol borozót, a bozontos hajút, a sohasem ismert ifjút.
Judit és Miskolc-király, mint Boni és Klájd. Történet. Egy. Ő. Én. Fény az ipari ködön át, próbababa a kínai bolt kirakatában, késelés a lakótelepen, házi sör a Győri kapun túl, szexjelenet a Hevesi filmklubban, ahol veled először, ha nincs az a 800 év. Férfi és a nő. Nekem Miskolc. Király.
Nő. Ha Judit a neved: véres vattacsomó csak a szíved. És csupa nő vagy, más nem lehetsz. Vörös és Kék. 23 lakat kísért.
Nem várom, míg Jedy visszatér. Már nem várom Kékszakállt. Be vagyok zárva Miskolcba. Ne gyötörj, Miskolc-király.
A Sötétkapun jöhetsz át. De nem. Messze van. Messze. Fáj. És ahol aszú törkölyt mérnek, úgyis megtalálsz. Akárhová dugják a kulcsokat. A kulcscsomók zörgő, apokaliptikus zaja zengi, zúgja: Miskolc. Király. Máglyára talált szerelem-bárd. Nem zengi, éljen Miskolc. Király.
Zúg a fejem. Miskolc. Király. A Búza téren felszállsz. Hova utazol? Kátyús, borongós világ?
Hát ne éljen Miskolc-király? Szinva-patak könnyű bárd. Óda-sóhajú bárd. A Király, igen kemény...
Vágtat, fakón. Hová? Körötte csend. Némafilm. Tartomány −,
Imádott-átkozott. Miskolc-király. Zarándok út. Hozzád. Ki gyáva lépni Idő- és Csillagkapun át. Be vagy zárva a Hét Torony-időbe. Adjatok hófehér gyolcsinget rá.
Miskolc-király, Miskolc-király. „És mindig is éjjel lesz már... / Éjjel... éjjel...” −,
Szárnyas farkas-éjjel. Minden vonatablakban Kondor-kép vág széjjel. Judit érkezik a régi Bartók expresszel, a Tiszain a trafikban óvszert vesz, régi Miskolc-király. És a kulcsokat a Resti budijában lehúzza. Élni akar. De már nincs kivel −,
Egy király nem élhet akárkivel.
Nem lehet abbahagyni. Lávaköves-szószakadék. Ömlik rád Király. Fess új jövőt, értelmet. Miskolc. Légy alattvaló, ne légy többé király!




