2010 tél
Zsille Gábor

1972-ben született, Budapesten. Költő, műfordító, publicista, szerkesztő, 1990-1997 között teológiai tanulmányokat folytatott az Esztergomi Hittudományi Fõiskolán és a Szegedi Hittudományi Egyetemen. 1998-1999-ben a Magyar PEN Klub titkára. 2000-2003 között Krakkóban élt. 2006-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, 2008-ban Bella István-díjat kapott.
A Magyar Írószövetség Műfordítói Szakosztályának elnöke. Angol és lengyel nyelvből fordít, az Új Ember katolikus hetilap munkatársa. Négy önálló verseskönyve jelent meg: Kihűlõ, északi nyár (Fekete Sas Kiadó, 1998), Elúszik, beköszön (Balassi Kiadó, 2002), Gondolj néha Zalalövõre (Parnasszus Kiadó, 2005), Amit kerestünk (Duna-part Könyvek, 2009). Fontosabb műfordításai: Ted Hughes: A Hold-bálnák - gyerekversek felnőtteknek (Orpheusz Kiadó, 2001), Tíz kortárs lengyel költő: Pompás menet élén, hhrf.org/ungparty, (2003), Hét lengyel költőnő: Nők, kezdőknek és haladóknak (Parnasszus Kiadó, 2003), II. János Pál pápa: Római triptichon − verses elmélkedés (Új Ember Kiadó, 2003), Adam Zagajewski: Bármi is történt - 80 vers, (Orpheusz Kiadó, 2004), Czes3aw Mi3osz: Milyen is lesz a Mennyben - 101 Isten-kereső vers (Új Ember Kiadó, 2004), Lengyel átplánta: Szokás szerint másképp (kisesszék, fordítások, Spanyolnátha, 2006), Roman Chojnacki: Íratlan versek (50 vers, Napkút Kiadó, 2008). Prózakötete: Krakkói jegyzetek (Napkút Kiadó, 2007). Tanulmánykötete: Kuklay Antal élete írásai és vallomásai tükrében - életrajz (Új Ember Kiadó, 2005). Szerkesztőként több könyvet gondozott, legutóbb: Kalász Márton összes verse (Magyar Napló Kiadó, 2009). A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Zsille Gábor
Szélljegyzet
Széll Zsófiának
Ez a lány tétován határozott.
Erélyesen galamblelkű.
Körülményesen szókimondó.
Kerek perec óvatos.
Ez a lány egy nő. Gyermeki felnőtt.
Nem tréfálok, komolyan vicces.
Egyszerre összetett és nyilvánvaló,
megfejtendő homály és fény,
napnál világosabb éji tünemény.
Beszédesen hallgatag, félénken
tolakodó, választékosan egyhangú,
szalonképtelen és kifinomult,
egyszerűen bonyolult.
Egy gigászi körmondat közepén
egységből kétségbe esik,
karját széttárja, leejti,
fél szemmel a mennyezetre,
a másikkal lefelé néz.
Azt hiszem, nyeglén régimódi,
kissé nehéz lenne eldöntenem,
vajon liberálisan konzervatív
vagy konzervatívan liberális −
világnézetileg semleges,
szóval hiszi, hogy nem hisz abban,
aki lehet, hogy nincs, de van.
Ez a lány talány. Nem silány.
Ez a nő feltűnő.
Adott esetben szívesen megbotránkoztat,
persze csakis illemtudóan
és az elvárható, megfelelő stílusban.
Holdfényes éjszakákon, szobája rejtekén
valószínűleg romantikus.
Van benne valami. Sötét csillogás.
Például amikor kilépünk egy bérházból
és megáll az őszies áprilisban,
megszorítja a kezem, ez jó,
közben csillog a szeme, ez finom,
majd csillogni kezd a haja,
aztán a nedves ajka, és látom,
körülötte hirtelen minden csillog,
csillogni kezd az esőben
a járda nedves pofája,
a parkoló kocsik teteje,
és állunk a tömény csillogásban,
a belvárosi társas magányban
másodpercekre kimerevítve.
Legszívesebben megcsókolnám,
legszívesebben elfutnék.




