Filip Tamás
1960-ban született Budapesten. Jogi egyetemet végzett, 1992 óta közjegyzőként dolgozik Csepelen. Irodalmi pályája az ELTE Petőcz András által újraindított antológiáiban kezdődött a nyolcvanas évek elején. A Jelenlét után egyik részvevője lett A költészet másnapja című antológiának. Első kötete 1986-ban jelent meg Fékezett habzás címmel. További kötetei: Függőhíd (1998), Amin most utazol (2001), A harmadik szem (2003), Mentés másképpen (2005), Rejtett ikonok (2006). 2004-ben Nizzai Kavics-díjat kapott, a Salvatore Quasimodo Költőverseny elismerő oklevelét három alkalommal nyerte el. SPN könyvek ajánló
Filip Tamás
Végre április van...
Végre április van, amit a költő akart, mióta őszkunyhóba kényszerítette a hideg. Gyönyörügyeket fakaszt a napsütés egy száraz ágon, a fehér sejteket színesre mossa az eső, humuszt fogan tőle a szik, a búvócsigák a fényre másznak, a szemérmetlen dombokat pedig elborítja a sarjadás, zöld angyal világít éjjel-nappal, kobold-ágyúk dörögnek a mese-erdőben, önkiszolgáló virágüzletet nyit a mező, érdeklődés hiányában elhalasztják a járványt, én pedig meghúzom két pont között a leghosszabb esemest, több a karakter benne, mint az eddigi csúcs volt...
Tiszteletet parancsoló sodronyingem zizeg, ahogy lóra szállok, fehér ménemmel trappolok zöld gerinceden fiacskám, tavasz. Lelenc gyerek vagy, de ne félj, felnősz te is, soványka lábad kalimpál, amikor fejest ugrasz egy kökénybokorba.
Ahogy mozdulsz, yin és young öleli egymást.
Én, mondom ezt, Aladdin: szeretlek, tavasz, csodalányka.
Most pedig jöhet a Dzsinn, tonikkal.
