Kinde Annamária

Nagyváradon született 1956-ban. A Brassói Egyetem erdőmérnöki karán végzett 1982-ben. 1990-től újságíró. 2006-tól a Várad kulturális folyóirat szerkesztője. Szerepelt több magyarországi, romániai és felvidéki antológiában, verseit a Látó, Helikon, Korunk, Székelyföld, Bárka, Holmi, Szőrös Kő, a Spanyolnátha közölte. Olasz, szlovák és román nyelvre fordították.
Könyvei:
A hiúzok természetéről, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1997
Egy másik arc versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000
Szandra May kertje, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002
Szandra May a sivatagban, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004,
Mondhatatlan, versek, Nagyváradi Ady Társaság. Nagyvárad 2006.
Rózsavér, versek, a pozsonyi AB-ART Kiadó és a Várad kulturális folyóirat közös kiadása, Pozsony-Nagyvárad, 2009
Szandra May és Tom Vanguard igaz története, versek és próza, Mákvirág Kiadó, Nagyvárad 2010
Hóbanévad, versek, Riport Kiadó, Nagyvárad, 2011
Húzódhatsz közelebb, versek, Várad és Riport Kiadó, Nagyvárad, 2013
Fordításkötete:
Hölgy rózsaszínben, Traian Stef versei, AB-ART Kiadó, Pozsony 2009
2008-tól a Romániai Írók Szövetsége, 2013-tól a Szépírók Társasága tagja.
2014. január 4-én hunyt el.
SPN könyvek ajánló

Kinde Annamária
Elbocsátó
Nos menjen el. Túl jó vagyok magának.
A büszkeségemet nem adhatom.
Vigye a szívemet, de ennyi. Többet
nem kap. Legyőzni nem hagyom magam.
Bánhatjuk mindketten, hogy nem tanultunk
feloldódni házmeleg bizalomban.
Elküldöm, hogy e dús vetélkedésben
a győztesén én lehessek. Én. Magam.
Akik a hegyről nem vágytak mezőre
Számon tartották, hol motoz a medve,
tudták, az őzlábgomba merre nő,
s vaddisznó mikor jár gesztenyésbe.
Testvérük volt a szikla és patak,
farönkből volt a házuk és a méhek
a vadcseresznyefát kerülték júniusban.
A lábuk mindig tudta, hova lép
keveset szóltak, hallgattak nagyot,
és nem bánták, hogy hosszú ott a tél.
Nem kedvelték a feltűnő ruhákat,
hajnalban betakarta a felhő a rétet,
csermely simogatott titkos mohát.
Beszélt helyettük pergő tűlevél,
vihar morajlott távol, majd közel,
ha már ideje volt a változásnak.