Mire Don Carlos megérkezik,

Ernanit halottnak hiszik,

pedig megint öngyilkos lett: nagyon sok vizet kell innia.

Üres levegőbe lépett, na de milyen hídról,

Hortobágyé messze kilenc nyílás, lehet a tested megszámolt kapuja,

A gesztelyi híd kettője túl közel, már nem ér, a világ vége is hasonlóan festhet,

nem sötét és viharos éjszaka volt, csak annak kellett volna lennie,

be kellett érni annyival, hogy előbújt végre Il bandito, tenore,

a minap vett pár növényt, köztük egy gerendát,

pár perc múlva már nehezen ment neki a mosolygás,

infelice, e tu credevi,

gyors és felfoghatatlan, akár a só nélküli tojás, létből hátráló valami,

a Mennyországnak nincs ízlése, dörög az involami,

s én csak összerezzentem, ahogy a kedvenc ital eltűnt az életből,

csakúgy, mint a szerelem, de kihúztam magam ültömben,

láthatatlan palack vagyok az elhagyott bárban,