Simon Adri
1974-ben született Szegeden. 1992-ben érettségizett Szegeden, a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium francia nyelvi tagozatán, majd a JATE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, valamint speciális irodalomelmélet és tanár szakokon folytatott tanulmányokat. Középiskolai tanári diplomáját 1998-ban kapta meg. 2003 óta publikál; elsőként Az Irodalom Visszavág szerzője, 2004 és 2006 között az iv. hu szerkesztője is. Első kötete 2004-ben jelent meg Simon Adrienn FEAT. Janox: Válogatott versusok címmel. 2010-ben látott napvilágot Komplemente című második, 2015-ben pedig Földerengés című harmadik kötete. 2010-ben szerzett OKJ rendszerinformatikus képesítést a Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium és Szakközépiskolában. 2010 és 2014 között a Gondolat Kiadó szöveggondozója. 2010 és 2012 között a Dokk irodalmi portál, 2014 óta a Holdkatlan szépirodalmi és művészeti online folyóirat szerkesztője. Verseit, irodalomkritikáit rendszeresen közlik a Spanyolnátha, az Irodalmi Jelen, a Magyar Napló, a Prae, a Dokk, az Ambroozia, a Napút, a Holdkatlan, a Partium, a Szőrös Kő, a Librarius online és print folyóiratok, periodikák. LAPUNKBAN MÉG »
2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tavasz » 2008 tél » 2009 nyár » 2009 tavasz » 2009 tél » 2010 ősz » 2010 tél » 2011/2 » 2011/4 » 2011/6 » 2012/4 » 2013/3 » 2013/4 » 2014/4 » 2014/6 » 2015/2 » 2015/4 » 2016/1 » 2016/2 » 2016/4 » 2016/6 » 2017/1 » 2017/2 » 2017/5 » Rafting » R_evolution » Sárospatak » Szekszárd
SPN könyvek ajánló
Berka Attila 40 — Fóliázott fellépőterek
Tízeset – A tízéves Spanyolnátha művészeti folyóirat antológiája
Simon Adri
Szeged song
úgy lenne jó néha visszajárni
ahogy anyáink tették régen
mikor vacsoraillat bolyongott
szűk kis konyhák akolmelegében
izzadó tenyérrel megérkezve
telihold kísérte révületben
emlékszem hogy reccsen a burkom
innen a világba szétszülettem
huzatos szomjam seperte úton
a kőbe fúrt kútra visszajárok
pattanó láncát húzza a hajnal
szemembe kap már semmit se látok
porködből előmeredő fárosz
e ziháló város fényköre éget
festene rólam egy már fiatalnak
krumpliszagúvá vénült képet
tátog a föld vérrel tele szájjal
megtanulok az időn lovagolni
foszlik a vállamról darabokban
e napzuhogásban fakuló holmi
