Vörös István
1964-ben született, két gyereke és 13 verseskötete van, ír prózát, drámát, tanulmányt, csehből (és néha németből, angolból) fordít. A Pázmány Péter Katolikus egyetem docense. Füst Milán-díjas, József Attila-díjas, 2004-ben a Tokaji Írótábor díját kapta. Legutóbbi kötetei: Švejk gyóntatója (Jelenkor Kiadó, 2007), A Vörös István gép vándorévei (Jelenkor Kiadó, 2009), Apám kakasa (Lackfi Jánossal, Noran 2004 Kiadó, 2009). Ördögszáj (Napkút, 2010), Keresztelés özönvízzel (Noran Könyvesház, 2011), A Kant utca végén (P'Art Könyvek, 2011), Fénylovasok (Noran Könyvesház, 2012).LAPUNKBAN MÉG »
2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tél » 2009 nyár » 2009 tél » 2010 ősz » 2010 tél » 2011/5 » 2011/6 » 2012/6 » 2013/5 » 2014/1 » 2014/3 » 2015/1 » 2015/2 » 2015/3 » 2015/4 » 2016/1 » 2016/2 » 2016/3 » 2016/4 » 2017/2 » 2017/3 » 2017/4 » 2018/1 » 2018/3 » 2018/4 » 2019/1 » 2019/3 » 2019/4 » 2020/3 » Pasolini » Rafting » Sárospatak » Székesfehérvár » Tata
SPN könyvek ajánló
Berka Attila 40 — Fóliázott fellépőterek
Tízeset – A tízéves Spanyolnátha művészeti folyóirat antológiája
Vörös István
Viva Verdi!
Micsoda félresikló
fekete–furcsa kígyó
nyüzsög a zene mélyén?
Miféle furcsa kérvény,
sírásra tett igérvény,
ének a lét sekélyén.
Micsoda félresikló
dúdoló, bamba kígyó
jut fülön át a szívbe,
a szíven át nagyívbe
a májba és a vérbe,
hogy lelkedet elérje?
Micsoda félresikló
ezüstös, fürge kígyó
kavarog a zenében.
Hiába látom, értem,
kifogja szenvedésem,
pedig rég partot értem.
Micsoda furcsa kígyó,
a hangközökbe sikló
bátor és undorító,
de vonzó gyávaság ez,
mi minden hangra rávesz
és szépen épp alátesz
valami mást? Csodát tesz.
