Susanna Lakner
1960-ban született Budapesten. 1988-ban tipográfusként végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1989 óta Stuttgartban él. Mail-artista, pecsétmetsző, kollázsol és művészkönyveket készít, a „22” című nemzetközi asszemblázs magazin alapító szerkesztője. 1999-ben a németországi Hagenban, 2002-ben (Flórián Gáborral) Budapesten, 2004-ben az olaszországi Casierben, 2005-ben a belgiumi Sint Niklaas-ban volt önálló kiállítása. Munkáival szerepel a Rubber Stamp Carving by Luann Udell, Lark Books, USA (2002); Die handgeschriebene Antologie (Edition Bauwagen) Száz veszély; A PAD, Szekszárd (2004) című kiadványokban. Honlapja: www.susannia.de
2006-ban a Magyar Festők Társasága rendezésében a szigetszentmiklósi Városi Galériában láthatta a közönség 1989 óta készült kollázsait (a kiállítás anyaga megtekinthető az Arnolfini Archívumban: www.arnolfini.hu). Művészbélyegeivel szerepelt az Artpool Parabélyeg kiállításán a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A Spanyolnátha 2006-os Nemzetközi Mail Art Biennáléjának nívódíjasa, 2007-ben a Matricák Nemzetközi Elektográfiai Biennálén a Magyar Elektrográfai Társaság díjában részesült.
2008 óta kollázsait Székelyhidi Zsolt zenéivel ötvözve multimediális kísérleteket folytat. Első közös munkájukkal a Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Biennáléján debütáltak.
2009-ben klippjeikkel az Arnolfini Fesztiválon, az oregoni Fluxus Fesztiválon és a venezuelai vizuális költészeti biennálén szerepelnek.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Susanna Lakner
(Kedves Pávai-Vajna úr...)
Kedves Pávai-Vajna úr,
Önre emlékezünk az idén és örömmel jelentem, hogy Magyarország valóban messze földön híres fürdőország lett, ahogyan ezt Ön szerette volna, sőt képzelje, nemrég egy világversenyen magyar ásványvíz lett a győztes.
Gondolta volna, hogy egyszer az emberiség egy nagy része palackozott ásványvizet iszik majd, sőt bárok is lesznek, ahol kóstolgatni és összehasonlítani lehet majd különféle helyekről származó, változó összetételű vizeket?
Ez nem kis részben az Ön és hasonló észjárású úttörő kortársai érdeme, ezért nem győzünk köszönetet mondani Önöknek innen a távoli jövőből.
A testvérem és én a Balatonban tanultunk úszni, de hogy valóban tudunk is, arra egy másik természetes tóban jöttünk rá, a nyaralás hűvösebb napjain ugyanis szüleink ízületi fájdalmaikra hivatkozva bepakoltak minket a kocsiba és elutaztunk egy csobbanásra Hévíz radioaktív vízébe.
Állítólag a hirosimai bomba ledobása után születő ausztrálokból kiváló úszók váltak. Fogalmam sincs, mennyi sugárzás okoz pozitív változásokat és honnan kezd káros lenni az egész. Azt se, hogy világítok-e a sötétben, de nekem minden alkalommal az az érzésem, mikor kibújok a tóból, hogy helyükre kerültek a csontjaim, és sikerült megint kicsit meghosszabbítani az életemet.
A huszonegyedik század elején kifogyóban vagyunk az energiákból és többet is fogyasztunk, mint az Ön idejében. Akik tehetik, termálvízzel fűtenek, napelemet és szélenergiát használnak. El se tudja képzelni, mennyien élünk már a Földön: a napokban született meg a hétmilliárdodik ember. Sok minden változott, mióta Ön átköltözött egy másik dimenzióba, egy dolog azonban változatlan: testünk még mindig 70% vizet tartalmaz, azt iszunk, ha szomjasak vagyunk, abban fürdünk, mosdunk, és Európa egyik legnagyobb víztározója még mindig a Kárpát-medence alatt van.
Mindannyiunk egészségére!
Üdvözlettel: Lakner Zsuzsa
Kelt egy másik európai fürdővárosban, Stuttgartban, 2011. november 14-én.
