Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, zeneszerző, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011-től főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
1999-2004 között a Chautauqua zenekar alkotója. Cédéje: Of Your Eyes (Hipster Sound, Szolnok, 2003). 2005-től: soundZcapa (experimentális, zaj- és ambient zene; live-act-ek, http://www.myspace.com/soundzcapa), és Sepoq zenekar (industrial metal), 2006-tól Schlafwagen (dark ambient, dark wave, experimental noise, industrial zenei projekt). 2007-2008-ban a Parnasszus online szerkesztője.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés irodalmi performanszok, akciók alkotója. 2011-től a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezeti Zolkóval.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
Tiszavirág
Némi
Itt ülünk szépen a víznél, kényes a csend, féljük betörni. Elpillantunk, valahová, még nem a semmibe. Nem fontos, hallgatjuk egymásnak, isszuk a sört, felrémlik néhány emlék, nevetnünk kéne, mialatt valami mélyen, valami jön felfelé, a szavakat csak nem találja.
Étkes
Elmúlt ez a barátság is. Vagy nem is múlt, elkopott. Mint az ott felejtett étel a hűtőben, gombaspórák, növénykezdemények táptalaja, mi meg nem dobnánk ki az istennek, nem is nézünk oda rá, mellégyűjtjük a tálakat új maradékokkal, még elférnek. Zsíros emlékek, kimúlt étkezések...
Dugasz
Rakd be a kezed a Tiszába, húzd ki a dugót, hadd fenekedjen előttetek az a víz! Jó, mi? Elterelni a figyelmet, a folyót is, nevetni ki a csontszáraz poént. Fürdőruhás csajok idehellóznak, csónak viszi el őket tőletek, csak reménykedhettek, hogy ők megfeneklenek eltűnés előtt.
Srácok, nem csökken a vízszint, jelzem, de csak nevetünk tovább, mintha a lányok fontosabbak lennének. Nálunk legalább.
Virág
Föntebb, Veled ülök a parton, nézzük a süllyedő barátokat, feneklő nőket, a folyót. Karollak. Titkon azt reméljük, valahogy lejutunk a tengerig. Világot mennénk látni nagyon, mindegy, merre kezdjük, hogy hol folyik minden tovább.
Visz
