SPN könyvek ajánló
Hegyvidék
(Sz. H.-nak)
Fagyott vérdarabok a disznó
nyakán, a fasor kristályként
ragyog – az ágak közti nyílás
fényből formázna
ablakot.
A szélvédőt kapargatom.
Téli lomb üvege ég, s csak
kezem sajgása int,
vagyok.
Lábam alatt az avar halott,
fekete.
Facsonk-asszony ruháit levette
(pontosabban egy bonyolult őszi napon mind
lebocsátotta – olcsón adta, könnyen feledte).
A világ rongált zongora. Az ég
is pontos tükör – lám, most
hátát mutatja, reszket.
Elkésett csillag fejti magányosan
a nagy üvegtesztet.
Ugyanez az utca volt, az emeleten értem
zengett Toscanini – csak eltelt huszonkét év.
Most szemét, hullott rovar a fal tövében,
szenvtelen pereg az orsó.
Papír, cigarettásdoboz, ilyesmi: nézem.
Tört csikket dajkál egy gyufa-koporsó.
