Zsille Gábor
1972-ben született, Budapesten. Költő, műfordító, publicista, szerkesztő. 1990-1997 között teológiai tanulmányokat folytatott az Esztergomi Hittudományi Főiskolán és a Szegedi Hittudományi Egyetemen. 1998-1999-ben a Magyar PEN Klub titkára. 2000-2003 között Krakkóban élt. 2010-2013 között az Új Ember katolikus hetilap rovatvezető szerkesztője. 2006-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjban, 2008-ban Bella István-díjban, 2013-ban a Tokaji Írótábor nagydíjában, 2015-ben József Attila-díjban részesült.
A Magyar Írószövetség Műfordítói Szakosztályának elnöke. Angol és lengyel nyelvből fordít. A Magyar Napló versszerkesztője. Öt önálló verseskönyve jelent meg: Kihűlő, északi nyár (Fekete Sas, 1998), Elúszik, beköszön (Balassi, 2002), Gondolj néha Zalalövőre (Parnasszus, 2005), Amit kerestünk (Duna-part Könyvek, 2009), Össze (Magyar Napló, 2015). Tizenkilenc kötet műfordítása jelent meg, lengyel és angol nyelvből, legutóbb: Anna Świrszczyńska: Barikádot építettem (Magyar Napló, 2014). Szerkesztőként több mint húsz könyvet gondozott, legutóbb: Az év versei, 2015 (Magyar Napló, 2015). A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Zsille Gábor
Bélucika szilvás vára
SZ. PRÉDA SZÁNALMAS ÁTIRATA (Részlet)
PRÉDA
Béla, Béla,
kivirágzik a tél, a
Pó jege felenged,
adok neked kelengyet,
ha lehetek melletted,
a tél, a Pó csörgedez,
ős-asszony hasam degesz,
Béla, Béla, Bélucika,
kitágul a galakcika.
BÉLA
Szilvás váram téged áhít,
levetette víg ruháit,
szilvás váram csak komorlik,
nincsen benne komornyik.
PRÉDA
Nem kell napfény, sem víg ruha,
csak te kellesz, ó, Béluka,
nem kell nékem bazsarózsa,
sem a török basa rúzsa,
te kellesz csak, szőrös tarkód,
komponista Béla Bartók!
BÉLA
Jössz-e, jössz-e, Prédika?
PRÉDA
Bélucika!
Elhagytam az apám, anyám,
kitagadtam a nyám-
nyilám,
hátrahagytam őtet árván,
mert te vagy az új szivárvány,
Béla, te ős, te vagy hazám,
te vagy a hegy hunok
nyilán,
meghalok én érted lazán —
ki fejti meg, főleg én nem,
mért nincs nekem vőlegényem.
BÉLA
Mit látsz, mit látsz, Prédika?
PRÉDA
Ez hát a vár, szilvás várad,
köszöntsd benne új arádat!
Könnyes a fal, rá se rántok,
mi leszünk az avangárdok,
véres a fal, én nem bánom,
csak te légy a Sandokánom!
BÉLA
Nézz jól körül, Prédika!
PRÉDA
Jaj, milyen szép szilvás várad,
ragyog benne lila füled,
két szép füled csak úgy mered,
a tenyered meg húgymeleg.
BÉLA
Félsz-e, félsz-e, Prédika?
PRÉDA
Két szép füled csak úgy mered,
súgok valamit közibük,
belezeng az Északi-Bükk:
szilvás várad, lilla füled,
szilvás vállad, lila füred,
nem élhetek már nélküled,
ha te innen most kiűznél,
megfagynék egy tábortűznél.
(És így tovább.)
