Hideg_lelés
Novák Valentin

1969-ben született Budapesten. Végzettsége szerint tanár. Eddigi kötetei: No! Jé! Avagy egy mai, magyar merény (kisregény, Új Bekezdés, Miskolc, 1994), Roskadás (versek, Seneca, Budapest, 1997), Zsír Balázs (pikareszk regény Gángoly Attilával, Hungarovox, Budapest, 2001), Japánkert (versek, Parnasszus könyvek, Budapest, 2002), Magyar rulett (novellák, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2006), Csípes M@tyi (vígeposz, Z-füzetek, Budapest, 2006), Biztos fogyás (állatmesék, Pont Kiadó, Budapest, 2008), Ecettel savanyítok (Memento Móni) (mozgássérültekről szóló novellák, Pont Kiadó, Budapest, 2010). 2005-ben megalapította a Kelemen Kört, mely 2007-től Kelemen Kör Független Művészeti Egyesület néven fut. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a FISZ-nek, a Magyar Prózaíró Műhely Egyesületnek és az UART-nak. 2008-ban Fehér Klára-díjat kapott Magyar rulett című kötetéért. 2009-ben MASZRE alkotói díjban részesült. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológiák szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Novák Valentin
Vers „az”-utáni korból
Tízezerkétszázat írdunk vagy halldunk maholna’ +
ha áttörtén e-kor körülibe a mém-horda +++
A-lant, ha fenn vagydok, peneg egy izé, s kiterjed +
felettem mnemo-feledten, ami lóg-áll, lejjebb +++
Tercvalóm, ég-alattim: kilomiért per óra ++
Halványan pulzál a múltjelen – tömegtelen sír +++
Kedv, ess, horizont, zen itt, na, dear ++
Keretből, ha hull, ám, nehéz ki-abálni lelket +
míg most a most-fölöttiben a kinn-benn begerjed +
hallgathatóságom túlfele egy scripto manír +++
(Mir)így ugródva be-ki-le önmagamtebőlba +
histórják előttből coach-R-vátesz-amőba +++
Lebgek elvagyolva tér’dő-fürdő ma-habjaing +
lebg bi-zonytalan csí-szonytalan kult-túsz Heró-ing +++
Kala-e vala, veje-e Möjnen, lőn róth kacsa +++
Vend-ég a text, a túra benn ég, s kom’ muki lennék +
hisz Najrom Anti, szampojét írda – földis az ég ++
Utálószók: kiutalhatatlan tud-csekkelés ++
Iszonyszók: kiterjedéstelen viselkedés ++
Toll le, legekben lebgnék, mint majdpojétmaradék +++
Tízezerkétszázat írdunk vagy halldunk maholna’ +
nincs mirőlneigen nyomdadott oszlókép korba’ +++
Szók, sok epres szok-sokk, laktózbáj fruktóz e-csettel +++
„E” maholna’ minden vagy semmi ki-bejelentel +++
Megirdom azt is tér’dőt ugródva dísz Tihonba’ +++




