XIV.
És így és úgy és mindegyhogyan...

Ennek is kellene valahogy
ennek, itten előtte
reggel, szélben, este
reggel, szélben este...

fel kell’ne tanakodni,
kapaszkodni vajha kegy-
gyel; délben s este
kengy elfutásból akker esztre.

A Golgota Avenue-n cső(d)be mennek
a forgalomszámlálók a damaszkuszi
út túlterhelt és Mekk-kától M./B.edináig
egy kérdés ül szájban, ragad a seggen:

„Ki oszt ma kaját? Ossza ma bin Laden.”

Napozom az Európa-kertben; rodostokol-
tam már eleget a Transszi-bérexpresszen
„...a vonat előreláthatólag és visszamenőleg 1-1,5 hónapot késik.
Itt a jereváni rádió. Tíz óra van. Maximum féltizenegy.

fagy ban
hó ban
eső ben
szél ben

illesz kedünk és végletesen
összefonódunk
– move tectonic –

jó lenne száz év magány...

egy máséi vagyunk; különös,
élő halottak...rongy és mindörökké.

Fel! Támadunk!
S a hulla előjő. Ő él.

Szőrén, szálán, megszólalásig.
De addig. S ne tovább...
moz’g e gyatramaty báb
anarchikus Apolló-torzó

jéghideg – szűzforró
poláris (lunáris-szoláris)

gyűlöl et (lat.) szeret

s a makulátlan Maximum Pierre
engem is gúnykacajjal veszteget

(mögötte kétség, jajszavak, fergeteg)

s vezetni várta a szív
a reszketve vezetgetőt
én, a megvesztegethető
Maxi mille ilyen Robespierre

mily torz ez, s mily egész révület
síp, gitár, dobok (guillotine)

lehajtott fejjel lép tovább, még nem
emeli lábát, mígnem a porba hull...s tágra nyílt szemmel hentereg.