JA_vadalom
Vass Nóra: Szigorúan személyes
Személyes élmény önmagában ritkán lép elő egy kiállítás kohéziós erejévé. Nem arról a szubjektív döntéshalmazról beszélek, amikor egy kurátor saját belátása szerint válogat …„Mert nálunk mindig hat óra van
mindig hat óra van...”
Kántor István
Spanyolnátha, 2010 tavasz
Bajtai András
Zárás előtt
Az ember végül homokos, szomorú, vizes
síkra ér, gondolta. A pályaudvar bisztrójában
ült, nem szólt senkihez. Figyelte, ahogy
az utolsó vendég poharáért nyúl, később
a koszos műanyagterítőt bámulta hosszan.
Talán a padlás jutott eszébe, talán a lepedők,
vagy idegen nőket szólított le gondolatban.
Nem mozdult, mert őt akarta, a lázat, a hűvös
dinamót, a dinnyehéjat, és egy utolsó ölelést:
figyelni közben, ahogy elleng a néma, kék
idő, és az öcsödi erdő hirtelen megöregszik.
