Közép_korr átplánta
Prágai Tamás
1968-ban született Budapesten. Író, költő, kritikus, irodalomtörténész, az irodalomtudomány doktora. A Kortárs szerkesztője, Budapesten és Pázmándon él. Munkáját több alkalommal segítette a Nemzeti Kulturális Alapprogram, egy-egy alkalommal a Móricz Zsigmond, a Magyar Állami Eötvös és az Arany János ösztöndíj. 2005-ben József Attila-díjat kapott. Írásai (vers, széppróza, irodalmi kritika, tanulmány, tárca, esszé, műfordítás) 1990 óta jelennek meg folyóiratokban, antológiákban. Önálló kötetei: Madarak útján (versek, Kráter, 1993); Inka utazás, vagyis Arnold Sobriewicz gentleman úti breviáriuma (regény, Masszi, 2000); A teraszon vidám társaság. Tanulmányok a mai magyar költészetről (tanulmányok és bírálatok, Parnasszus, 2001); Sötétvilágos (versek, FISZ, 2002), Ellenőrök a hatoson (elbeszélések, Kortárs, 2004); Ellenanyag (versek, Napkút, 2005), Pesti Kornél (elbeszélések, Napkút, 2007). Honlapja: pragaitamas.blog.huLAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Prágai Tamás
Amíg ágyából kelve nőm, a kedves
Quando mie donn'esce la man del letto
Amíg ágyából kelve nőm, a kedves
nem látta reggel széptevésemet,
fazék a földön redves nem lehet
eléggé: tőle cifra kedve meglesz,
ha arcát nézed: tiszta, szinte szentes,
mert még rostája nem szitált; kever
csillámkövet, pihés magot ha kell,
munkája foltja: bűnjel, itt a nedves!
És újra már! Megint, a mindenségit!
Az órát várod, mást mit is kivánj,
mikor majd ismét önmagába szédít.
S mivel fejem búbjáig kielégít,
engem nem érdekel már semmi más,
csak ő. Ihol a kártalan, a férfi!
Cecco Angiolieri
(1260-1311/13) Jómódú sienai patrícius család sarja, aki fellázadt az atyai szigor és önkény, valamint az akkori gazdag polgárság életmódja és életeszménye ellen. Cecco az édes új stílus költészeti ellenpontját hozta létre szabadszájú, vaskos plebejus humorral. A toszkán játékos, realisztikus-komikus költői csoport legtehetségesebb és legeredetibb képviselője.
