Lengyel_átplánta

Bronisław Maj

1953-ban született, költ?, kritikus, újságíró. ?ód? nagyvárosban született, 1972-ben diákként költözött Krakkóba, és azóta is ott él. A hetvenes évek végén színházi dramaturgként dolgozott. A nyolcvanas évekt?l különféle irodalmi folyóiratok (Studium, NaG?os) szerkeszt?je, a kilencvenes évekt?l a legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza állandó tárcaszerz?je. A Jagelló Egyetem Polonisztika Tanszékén a kortárs irodalom professzora. Recenziói és irodalmi tanulmányai kötetbe rendezve is megjelentek, 1993-ban. Költ?ként csak ritkán publikál: 1980 és 1994 között öt verseskönyvet adott ki, azóta csupán válogatott verseinek gy?jteménye látott napvilágot 2003-ban, Elegie, treny, sny (Elégiák, gyászdalok, álmok) címmel.
Több rangos elismerésben részesült, közülük is kiemelkedik a Szolidaritás Kulturális Nagydíja 1983-ban és 1984-ben, illetve a Nemzetközi P.E.N. Club Díja 1995-ben. M?veit szinte valamennyi világnyelvre lefordították. Magyarul korábban mindössze négy verse (Galambok alszanak…; Júniusban; Kitárom ablakom: júniusi nap…; Még nappal van, bár a Wawelen…) jelent meg, a Magyar Napló folyóirat 2004/6-os számában, az én fordításomban.
Bronis?aw Maj a mai lengyel költészet legsz?kebb élvonalába tartozik. Költ?i elhallgatása immár évtizede tart: nem érzi úgy, hogy feltartóztathatatlan mondandója lenne – e vonatkozásban bátran hasonlíthatjuk Várady Szabolcshoz. Így aztán a most olvasható versei kivétel nélkül a nyolcvanas évekb?l valók. Általános jellemz?jük, hogy egyetlen lendülettel végigolvashatók: legtöbbjük nem más, mint egy-egy sokszorosan b?vített mondat, az els? sortól az utolsóig hömpölyg? monológ. A harmadikként szerepl? vers, az Egy levél, az utolsók közül... kezdet? külön figyelmet érdemel: amikor a Nobel-díjas Czes?aw Mi?osz élete alkonyán összeállította a számára legbecsesebb költemények antológiáját (Szemelvények hasznos könyvekb?l címmel), Bronis?aw Maj e versét is beválogatta. S?t, azt a kommentárt f?zte hozzá: véleménye szerint ez a huszadik századi költészet egyik legfontosabb darabja – mert tökéletesen megfogalmazza a legújabb kor emberének szellemi magányát, társtalanságát. Fordítóként ehhez csak annyit f?zhetek: nincs különösebb okom megkérd?jelezni Czes?aw Mi?osz szavait.

„két szép nagy alma

egy sárgarépa

meg néhány banán"

 

 

Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

 t á m o g a t ó i n k