Lengyel_átplánta

Janusz Szuber

Janusz Szuber1947-ben született. Költő, esszéíró. A dél-kelet galíciai Sanok városkában lakik, a gyönyörű állapotban megmaradt középkori vár szomszédságában. A Lengyel Írószövetség és a Lengyel P.E.N. Club tagja, az Acta Pancoviana című irodalmi füzetek szerkesztője. Verseket évtizedek óta ír, ám publikálni csak szokatlanul későn, negyvennyolc évesen kezdett, vagyis 1995-ben. 
Azóta alaposan a lovak közé csapott, hiszen tíz év alatt tizennégy verseskönyve látott napvilágot: például 1995-ben kettő, 1996-ban és 2000-ben három-három. E bámulatos termékenységet az a szomorú körülmény is elősegíti, hogy Szuber mind inkább elhatalmasodó betegségben szenved, amely évek óta tolószékhez köti. Így aztán minden mozgósítható idejét és energiáját a költészetre fordítja.
Elismertségét többek között az is bizonyítja, hogy köteteit a legrangosabb kiadók: a krakkói Literackie (Irodalmi) és Znak (Jel) jelentetik meg, egyik könyve hátsó borítójára pedig Czes³aw Mi³osz írt lelkes ajánlást. Ám azokra a levelekre is bátran hivatkozhatunk, amelyeket Zbigniew Herbert, a Nobel-díjra több ízben jelölt, 1998-ban elhunyt krakkói költő, klasszika-filológus esszéista írt hozzá. (Istenem, ha Herbert hozzám is írt volna nem több, de akár egyetlen árva levelet, vagy csak egyetlen sorocskát!) Az egyik ilyen levélből, amely 1996-ban született, most idézzünk egy rövidke szakaszt:
„...múlt éjszaka olvasott versei egyszerűen lenyűgöztek: többször is beleremegtem az élvezetbe. Sajnos, kedves Barátom, Ön költő, és ez ellen már semmit sem tehetünk. Engedje meg, hogy kifejezzem bámulatomat. Ön a lélek ridegebb részéhez szól, és ez elbűvöl engem.”
Janusz Szuber számos irodalmi díj, többek között a Lengyel Kultúráért Alapítvány Nagydíjának birtokosa. Műveit máig tizenegy nyelvre fordították le. Magyarul tizenegy verse olvasható a Z³ote Aszu – Arany aszú című kétnyelvű antológiában (Krosno, 2003), amely négy, Krosno városához kötődő lengyel költőt mutat be és kizárólag Lengyelországban került forgalomba; továbbá három verse (A nyár kezdete; Elégia; Esetek) szerepel a Magyar Napló folyóirat 2004/6-os számában, valamennyi az én fordításomban.

„két szép nagy alma

egy sárgarépa

meg néhány banán"

 

 

Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

 t á m o g a t ó i n k