Lengyel_átplánta

Paweł Gołdyn

Krakkóban született 1979-ben. Költ?, színpadi szerz?. Történelmi tanulmányokat folytatott a nagy hír? krakkói Jagelló Egyetemen. Közben csatlakozott egy amat?r színitársulathoz; szövegkönyvet írt számukra egy 18. századi dráma alapján (bizonyos Wac?aw Rzewuski m?véb?l), majd színpadra is állította azt. Tanulmányai idején munkatársa volt a WIR (MI) cím? lengyel-német folyóiratnak. A diploma megszerzését követ?en követ?en fél évig a konzervatív beállítottságú Dziennik Polski, Kislengyelország (területileg lényegében a történelmi Galícia megfelel?je) els? számú napilapjánál dolgozott. 2004 ?szét?l a krakkói Tanárképz? F?iskola ösztöndíjasa. Kutatási területe a középkori jogtörténet, disszertációját Nemesi perek a középkori Krakkóban címmel írja. 2005 januárjától a Lengyel Tudományos Akadémia Történeti Intézetének munkatársa: szerkeszt? a most készül? Lengyelország Történetének Bibliográfiája munkálatainál.
Több irodalmi pályázat díjazottja. Tucatnyi lapban és folyóiratban publikált, közülük legjelent?sebb a Lublinban szerkesztett Akcent, illetve a Dziennik Polski napilap. Önálló verseskötete még nincs, és a pojáca címmel elkészült drámai hármasjátéka sem jelent meg nyomtatásban. Versei egy részét német nyelvre fordították. Magyarul mindezidáig egyszer olvashattunk t?le: hat verse szerepel a Magyar Napló folyóirat 2005/2-es számában, az én fordításomban.
Pawe? Go?dyn rendkívül szerény, visszafogott alkotó, és számomra ez feltétlenül vonzó. Egészen más, mint amilyennek a verseiben mutatkozik: személyes krakkói találkozásunk, esti üldögélésünk során nyomát sem leltem benne fanyarságnak, szarkazmusnak, ridegségnek. Egyes verssorait idecibálva: arcán nincs pókháló, szeme kékjében nincsenek megfulladt sirályok, mellkasát nem zúzza be a hideg, óceánja nem fagy be. A verseit beleng? baljós világot, a komor képeket nem viszi magával köznapi útjaira: minden bizonnyal egy gondosan bezárt fiókban tartja ?ket, és csakis versírás idején fordítja el a kulcsot. Költészetében következetesen kerüli a nagy kezd?bet?k használatát – talán ez is a szerénységéb?l fakad. Végs? soron teljesen mindegy, hogy van-e már önálló kötete vagy nincs; szerepeltetését fontosnak érzem, mert Go?dyn valódi költ?.

„két szép nagy alma

egy sárgarépa

meg néhány banán"

 

 

Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

 t á m o g a t ó i n k