Lengyel_átplánta

Wojciech Bonowicz

Wojciech Bonowicz1967-ben született. Krakkóban élő költő, prózaíró, kritikus. Marcin Baranhoz hasonlóan a bruLion költőcsoport tagja, az azonos című folyóirat gyakori szerzője. A Krakkóban alapított és szerkesztett, az ellenzéki időkből legendás Tygodnik Powszechny (Heti Általános) című katolikus társadalmi-vallási hetilap munkatársa. A lap állandó tárcaszerzője a sci-fi író Stanis³aw Lem, de a Nobel-díjas Wis³awa Szymborska is rendszeresen publikál a hasábjain, ahogy azt haláláig Czes³aw Mi³osz is tette. A Bonowicz név nem az eredeti családi neve – irodalmi tevékenysége kezdetén álnévként használta, majd 1993-ban hivatalosan is felvette. A szó konkrét jelentéssel nem bír, esetleg a latin bonus, vagyis jó melléknévvel hozhatjuk összefüggésbe.
A Krakkóban működő, katolikus szellemiségű Znak (Jel) kiadó, illetve az általa megjelentetett teológiai-irodalmi folyóirat szerkesztője. E munkaköréből adódóan Józef Tischner, a 2000-ben elhunyt és halála óta is rendkívüli népszerűségnek örvendő krakkói paptanár, filozófus, lelkiségi író monográfusa. Tekintettel arra, hogy Tischner atya hátrahagyott írásait, valamint hangfelvételen megőrzött előadásait a Znak rendezi sajtó alá és adja ki, bízvást megállapíthatjuk, hogy Bonowicz-ot még hosszú ideig nem fenyegeti a munkanélküliség veszélye.
Máig három verseskönyve jelent meg, 1995-ben, 2000-ben és 2001-ben. Mindhárom kötet karcsú: összesen alig száz verset tartalmaznak – e versek túlnyomó része pedig néhány soros miniatűr. Az is szembetűnő, hogy a hátsó borítókon egyre kevesebbet vall önmagáról: az első kötet végén még tíz sort szentel a személyes adatainak, a második kötetben öt sort, a harmadik végén egyetlen egyet sem... Így hát javaslom, tartsuk tiszteletben a visszahúzódását, és inkább hallgassuk meg, hogy a költőtársai miként vélekednek róla:
„Versei nem hagynak nyugton; rám parancsolnak, hogy térjek vissza hozzájuk. Cseppenként hullanak alá a széttépett világból, és befészkelik magukat az emlékezetembe. Makacsul. Nem túlságosan hízelgők ahhoz, amit általában valóságnak nevezünk. Szépek. Borúsak. Fájnak.” (Marzanna Bogumi³a Kielar) „Költészetében nincs túl sok teológiai okfejtés, viszont annál több költői boszorkányság szorult belé. Kötete lapjain miniatűr szertartások folynak, feltételezett írásjelek olvasópróbája.” (Adam Wiedemann) Wojciech Bonowicz több irodalmi pályázat díjazottja. Verseit többek között angolra és németre fordították. Magyarul most először olvashatunk tőle. (Fotó: Daniel Malak)

„két szép nagy alma

egy sárgarépa

meg néhány banán"

 

 

Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

 t á m o g a t ó i n k