Nar_kotta
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, zeneszerző, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011-től főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, 2009).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
1999-2004 között a Chautauqua zenekar (http://chautauqua.underground.hu) alkotója. Cédéje: Of Your Eyes (Hipster Sound, Szolnok, 2003). 2005-től: soundZcapa (experimentális, zaj- és ambient zene; live-act-ek, http://www.myspace.com/soundzcapa), és Sepoq zenekar (industrial metal), 2006-tól Schlafwagen (dark ambient, dark wave, experimental noise, industrial zenei projekt). 2007-2008-ban a Parnasszus online szerkesztője. 2008-tól Susanna Laknerral közösen multimediális kísérleteket folytat. Munkájuk a II. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálén debütált. 2009-ben az Arnolfini Fesztiválon, az oregoni Fluxus Fesztiválon és a venezuelai vizuális költészeti biennálén szerepeltek.A Spanyolnátha Könyvek sorozatban 2009-ben jelent meg Ördöngős című kötete. A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Székelyhidi Zsolt
Mű, élvezet
Nem megy nekem a versírás most. Be vagyok lőve, baszki. Csak a csajozás jár az eszemben, de az se nagyon. Egykedvűen ülök itt, a gép előtt, készülünk Marcival a Kultiba, ma is, mert ott vannak a csajok. Mindegy. Sok csajt ismerek a Kultiban, sokan látásból engem, ezek a csajozós dolgok foglalnak le mostanában, kétségkívül. Fél tíz van, még korán, ezért inkább a Marcinál töltjük az időt. Általában zenét hallgatunk, meg iszunk, jobbára sört. A sörrel persze úgy van az ember, hogy töménytelen mennyiséget be bír inni belőle, minden nap szinte ugyanannyi töménytelenet, mi is itt iszunk a lakásban, ahol meleg van, és nekem a csajok járnak-kelnek a fejemben. A tömény piát persze nem lehet orrba-szájba vedelni, ahogy csajozni sem. Ahhoz előkészületek kellenek. Először is inni kell, sokat. Sört. Az jó is, meg el van vele az ember, ha meg szpídezik, akkor segít leöblíteni az orrból a torokba folydogáló, váladékkal összekeveredett anyagot. A Kultiban persze nem lehet csak úgy belőni, mert a kidobók néznek, meg néha a csajok is, és akkor romlik a renomé. Hát ezért itt szippantgatunk, na persze módjával, meg sörözünk, a Marcinál. A csajokkal úgy vagyok, hogy például lenn a Kultiban sok jó nő van, ezért a pultnál állva szoktunk bámulni, a legtöbben úgyis elmennek előttünk, valamikor. A pultnál rendelünk még korsókat, iszogatunk és várjuk a dolgokat. A bulik persze soha nem indulnak be éjfél előtt, ezért szoktuk elszpídezgetni az időt a Marcinál, akinél általában írogatok ilyenkor, ő meg rajzol. A fejünkbe vettük, hogy megcsinálunk egy komplett sztorit, én a regény részével foglalkozom, gyakorta a Kultiig sem jutunk le, hogy csajozzunk, mert a szpíd miatt igencsak felébredünk és akkor már van kedvünk írni meg rajzolni, ő például a képregény részét tussal rajzolja, aprólékosan, A/2-es lapokra, hosszasan. Százötvenkilenc darab A/2-es lapot akar telerajzolni képpel, én meg kétszer annyi A/4-es lapot szöveggel beírni. Lehet azért, hogy még lenézünk csajozni a Kultiba később, de most, így, tele ihlettel és energiával túllőve, inkább dolgozunk, mert ilyen hosszú regényt írni, meg ennyi lapot megrajzolni nagyon időigényes munka. A főszereplő csaj nagyon baró benne.




