fázni már csak eztán fogok
könnytengerem sekély partján
gyertya mellett könyvet író
ember leszek mondd szabad-e

kezemből mindent eldobok
ficánkolok aranybarnán
ünnep ellen pezsgőt bontó
konstans létem megmarad-e

látni vágyom még a Napot
ratio és sötét balkán
kételkedő igazmondó
s mert nem való egy szava se

mielőtt végleg meghalok
dulakodik Isten malmán
melyik való hideg s forró
csókod eldönti tavasz-e