Rafting
Cselenyák Imre
Nyírkátán született 1957. január 1-jén. 1980-tól rockegyüttesek szövegírója, ORI vizsgás zeneszerző, előadó. A Kontinens együttes frontembere volt, munkásságáról tévé- és rádiófelvételek készültek. 1990-től publikál novellákat, regényeket, recenziót. Kisprózái olvashatók a Spanyolnáthában, a C.E.T., a Polisz, a Magyar Napló, az ÚJ Holnap, a Debreceni Disputa folyóiratokban, tárcái jelentek meg napi- és hetilapok hasábjain: Kelet-Magyarország, 24 Óra, Képes Anna. 2005-ben Schlaraffia címmel jelent meg regénye. A Magyar Prózaíró Műhely Egyesület alelnöke. Legutóbbi kötetei: Ágoston úrfi (2007); Attila, isten ostora (2008). Honlapja: www.cselenyak.hu LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Cselenyák Imre
Besúgó levél
Minélrosszabb Annáljobb hadnagy, a városi rendőrség különleges ügyosztályának vezetője névtelen levelet tartott debreceni kolbászhoz hasonlatos ujjai között. A nyomozó különben igen kedvelte a debreceni kolbászt, a sors kegye folytán ezt feledni sem tudta, elegendő volt rátekintenie a kezére, mindjárt kedvenc ennivalója jutott az eszébe. Ezúttal azonban kénytelen-kelletlen háttérbe szorította feltörő evéskényszerét, mert nevére szóló levelet kapott. Hogy kitől, kívülről nem derült ki. Nyelt egy nagyot, falánkságát ezúttal a kíváncsiság szolgálatába állítva izgatottan tépte föl a borítékot, s szedett ki belőle egy spirálfüzetből kitépett vonalas, pecsétes papírlapot.
Tisztelt Minélrosszabb Annáljobb úr! - kezdte olvasni az apró betűs, kusza írást. - Azért bátorkodtam Magához fordulni, mert édesanyám azt mondta, hogy Maga a legjobb szakember, Maga mindig tudja, mit kell cselekedni adott helyzetekben. Én aggódom a város rendjéért, a soron következő operafesztivál békés lebonyolításáért, és félek, hogy a Kékszakállúak tekintélye csorbát szenved. Értesüléseim pontosak: 2007. június 22-én pénteken, az esti órákban B. Artók, a Szakálltalanok pártjának vezetője, és P. Árizs, a Rőtszakállúak szövetségének elnöke közbotrány okozásra készül. Céljuk, hogy megzavarják a Légyott rendezvényét, nyilvánosság elé tárják irredenta doktrínáikat. Azt a valótlanságot állítják, hogy a Kékszakállúak pártja méltatlan a társadalmi megbecsülésre, hogy mi mindig csalással kerültünk a megérdemelt művészi pozíciókba. Kérem Magát, tisztelt Minélrosszabb Annáljobb hadnagy úr, lépjen közbe, ne engedje, hogy bomlasztó, tehetségtelen elemek megzavarják a rendezvényt, hogy igaztalan vádjaik a média nyilvánossága elé kerüljenek. Akinek van egy csepp esze, az tudja, honnan fúj a szél. A látszólagos nagy egyetértésük azonnal megszűnik, mihelyt a kékszakállúakat kitúrják megérdemelt helyükből. Ha ez sikerülne nekik, amitől Isten mentse a hazát, nyomban egymás torkának ugranak, s jaj minden igaz, művészetkedvelő embernek.
Bízva Magában, józan megítélésében, intézkedési képességében, maradok elkötelezett híve:
K. Ékszakállú
Minélrosszabb Annáljobb hadnagy homlokát ráncolta, fejét csóválta. Az ilyen szövevényes ügyektől mindig irtózott, fejzúgást kapott tőlük. Aztán ott a statisztika. Minden üggyel foglalkozni? Ugyan már! Szeme előtt lassan elhalványultak a sorok, de kiélesedtek ujjai - hirtelen éhes lett. Debreceni! A levelet kedvtelve darabokra tépte, a papírkosárba szórta, s nagyot nyögve fölállt. Agyában gőzölgő kolbász képével indult a kapitányság büféjének irányába.




