Rafting
Kukorelly Endre
1951. április 26-án született Budapesten. Költő, író. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, történelem-könyvtár szakon. 1990-től 2000-ig a Magyar Lettre Internationale c. negyedéves lap szerkesztője. A kuratórium tagja. 1990. dec. 8-tól a Magyar Narancs c. politikai-kulturális hetilap szerkesztője, 1994-1995 között főmunkatársa. 1992-1994 között, majd 2004-től a budapesti Képzőművészeti Egyetemen tanít (Kreatív írás). 2004-től a szekszárdi Illyés Gyula Főiskolán tanít. 1999. dec. 11. és 2003. márc. 6. között a Szépírók Társasága elnöke, azóta alelnöke. 2004-től az Új Dunatáj rovatvezetője. 2005-től az Irodalmi Jelen c. lap főmunkatársa. 1993-ban József Attila-díjat, 2003-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorús Költője, 2004-ben Márai Sándor-díjat kapott. Verseskötet: Samunadrág Pozsony, Kalligram, 2005. Próza: TündérVölgy Pozsony-Budapest, Kalligram 2003 (Roman).2007-től a Parnasszus főmunkatársa.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Kukorelly Endre
B/M/K
Szerencse az, hogy ez a legmélyebb értelemben talán
egyetlen zenei anyag éppen egy Mozartnak adatott
meg, írja Kierkegaard Semmitmondó bevezetésében
a Don Giovanniról. Ő persze nem gondolt a Kékszakállúra
mint zenei anyagra, miért is gondolt volna: de ha eszébe
jut talán az is eszébe jut, hogy a Don Juan mellé párosítsa.
Azért megnézném, ahogy Kierkegaard Bartókot hallgat.
És Mozart Kierkegaardot olvas. Kierkegaard Bartókot
hallgat, Mozart Kierkegaardot olvas. Mozart A kékszakállút
hallgatja, de csak egy részletet, Bartóknak meg pont akkor
kell pisilnie. Pont azalatt kellett neki.
