Rafting
Petőcz András

Kassák-, Graves- és József Attila-díjas költő 1959-ben született Budapesten. 1981-1983 között a Jelenlét című irodalmi folyóirat vezető szerkesztője. 1983-ban létrehozza a Médium-Art underground művészeti stúdiót, melyet jelenleg Médium Art Stúdió Galéria (MAS Galéria) néven működtet. 1986-ban fellép a párizsi Polyphonix Nemzetközi Költészeti Fesztiválon. 1986-ban magyar-történelem szakos diplomát kap az ELTE Bölcsészettudományi Karon. 1987-től szabadfoglalkozású. 1988-ban fellép Tarasconban (Franciaország), a nemzetközi költészeti fesztiválon. 1989-91-ben videofilmeket rendez a Balázs Béla Stúdióban. 1989-ben az Új Írás című folyóirat belső munkatársa, 1997-től a Budapesti Jelenlét című irodalmi, művészeti folyóirat főszerkesztője. 1998-ban Iowában (USA) nemzetközi írószemináriumon vesz részt. 2001-ben a YADDO (USA) írói alkotóház meghívottja. 2002-től a Magyar P.E.N. Club alelnöke. Legutóbbi kötete: Sárga virág a feleségem (kisprózák, 2005). Verseit Huzella Péter, Márta István, Sáry László, Vajda Gergely zenésítette meg. Róla szóló irodalom: Vilcsek Béla: Petőcz András (monográfia), Kalligram Kiadó, 2001.
2006-ban A születésnap, 2007-ben Idegenek címen jelenik meg regénye, mindkettő a Palatinus Kiadó gondozásában. A művekről Fodor Tünde recenzióit közöltük Veszprém-, ill. Szekszárd-számunkban.
2008-ban jelent meg Arcok című elbeszéléskötete, illetve A születésnap című hangoskönyve. Legutóbbi munkája 2009-ben jelent meg, Az idegen arc születése (válogatott és új versek) címen. Sáry Lászlóval közös cédéje is ez évben látott napvilágot, Közeledések és távolodások címmel. Honlapja: www.petoczandras.eu
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Petőcz András
Bé Pont Artók vallomása
Társam, mit tagadjam, kimondom máris:
nem volt más, mint Pé Pont Árizs.
Robbanószer, álruha és fegyver:
ezen kívül volt még szuper titkos vegyszer,
így indultunk el a Miskolc-éjszakába.
Egyikünk sem volt rest, nem is volt kába,
betántorogva az Operába,
nem érdekelt minket, hogyan áll a bál,
robban majd az erkély, színpad vagy a karzat,
színész és a néző, szólista meg karnagy,
s akit még a bombánk vétlen megtalál,
mert eltökéltek voltunk, miként a Halál:
pusztuljon el végre Ká Pont Ékszakáll.
Tudjuk, a gyűlölet, szűkíti az agyat:
életösztönt, vágyat, mindent megtagad,
s beszűkült agyaddal bünteted — magad.
De mondhatom Önöknek, tisztelt Uraim,
Ká Pont Ékszakáll bűne oly annyira számos,
hogy ítéletük engem meg nem akadályoz,
zárhat el tőle bármeddig a börtön,
amikor végre sikerül kitörnöm,
leszek akkor végzet, Ékszakáll végzete,
s boldogan pusztulok, én magam is, vele.




