Rafting
Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, zeneszerző, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011-től főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, 2009).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
1999-2004 között a Chautauqua zenekar (http://chautauqua.underground.hu) alkotója. Cédéje: Of Your Eyes (Hipster Sound, Szolnok, 2003). 2005-től: soundZcapa (experimentális, zaj- és ambient zene; live-act-ek, http://www.myspace.com/soundzcapa), és Sepoq zenekar (industrial metal), 2006-tól Schlafwagen (dark ambient, dark wave, experimental noise, industrial zenei projekt). 2007-2008-ban a Parnasszus online szerkesztője. 2008-tól Susanna Laknerral közösen multimediális kísérleteket folytat. Munkájuk a II. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálén debütált. 2009-ben az Arnolfini Fesztiválon, az oregoni Fluxus Fesztiválon és a venezuelai vizuális költészeti biennálén szerepeltek.A Spanyolnátha Könyvek sorozatban 2009-ben jelent meg Ördöngős című kötete. A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Székelyhidi Zsolt
Itt Zs. Írsátán beszél
B. Artók menjen azonnal haza! P. Árizs maradjon, vele beszédem van! B. Artók, maga halott! Menjen azonnal, ne mondjam még egyszer! Tudja, mit? Küldje be inkább a kortársát, azt a Francis Jean Marcelt! Mi is a vezetékneve, Poulenc? Tudom, hogy halott. Na azért.
Jó. Mint tudja, Zs. Írsátánként sokat tettem és sokat vállaltam a múltban, hogy ez az opera dolog ilyenné váljon, amilyen. Fontos nekem ez a B. is, tudja jól. Meghalt, az egy dolog, meghaltak sokan. Lerakott az asztalra azért valamit, itt van például a kék színű srác, szakállú, ne javítson ki! Ismerem Bartók Béla Viktor Jánost úgy, mint az operáit! Meghallgattam a Profán Kántálását is! Ej, mit tud maga az egészről? Megöli azt az asszonyt abban a darabban! Az emberi hang vagy mi. Nem szép dolog. Most meg buzgálkodna! Miskolcon van, ember! Itt nem szokás buzgálkodni! Csendben meg kell húzódni, beülni az előadásra! Háromezerötszázért nem drága! Megéri a halottnak is, mint például a csók!
Zs. Írsátánként bevallom, ír vagyok minden bajra. Vegyük csak ezt az operabulit. Jönnek, mennek a nagy sztárok, sok a buzgálkodásra, cinkelésre hajlamos, amúgy is ebben az időszakban. Szóval jönnek. Persze van ellenpélda is, számolatlanul. Nem ügyeskedők: ügyesek! Itt van például a maga embere, az a De. Bussy. Zongoritáriánus családból, azt mondják, egyszer lejátszotta az égről a hold fényét, lezongorál bármit. Az égről. Az teljesítmény. Jó, R. Avel is ott van. Meg Off. Enbach is. Ne egészítsen ki még egyszer, mert hazaküldöm!
Itt teljesíteni kell! Jó nótákat írni, rácsapni egy lapáttal, hogy a zenekar alig bírja, valami jó csajt a színpadra állítani nagy csöccsel, csücsörítő szájjal, mikrofon a hajába, és kész a darab. Így megy. Maga meg megölné, mi? Na jó! Egy ideig ne mutatkozzon Béla Viktor Jánossal. Mind a kettőjüknek így lesz jobb. Lehetőleg ne öljenek meg senkit! B. Artók se! Maguknál nem stimmelhetett valami. Öldökölnek simán. Mindig csak a nőket! A jó nőket...
Na jó, a szuperkoncertre mehetnek együtt. De, ha meghallom, hogy valamelyikük cinkel, megint gyilkol vagy netán buzgálkodik, akkor azonnal pakol és irány vissza a francba! Megértettem?!




