Bárcsak itt lennél, valamit most
hazudnék neked, például a nyögésekről,
amiket odakintről hallottál,
csak a szél, de reggelre még ez is eláll.

Vagy azt, hogy nincs értelme gyűlölni
a kertet, a vastag bőrű leveleket,
a húst, ezt az egészet, ha nélküled nő tovább,
megutálni a szépet,
vagy bármi mást, amit nem ismersz,
hiába történik meg ugyanaz ennyiszer.

Ahogy ez a fehér csempével kirakott
folyosó sem több semmivel önmagánál,
néhány részlet, ha akarod, összefüggenek.