Rafting
Prágai Tamás
1968-ban született Budapesten. Író, költő, kritikus, irodalomtörténész, az irodalomtudomány doktora. A Kortárs szerkesztője, Budapesten és Pázmándon él. Munkáját több alkalommal segítette a Nemzeti Kulturális Alapprogram, egy-egy alkalommal a Móricz Zsigmond, a Magyar Állami Eötvös és az Arany János ösztöndíj. 2005-ben József Attila-díjat kapott. Írásai (vers, széppróza, irodalmi kritika, tanulmány, tárca, esszé, műfordítás) 1990 óta jelennek meg folyóiratokban, antológiákban. Önálló kötetei: Madarak útján (versek, Kráter, 1993); Inka utazás, vagyis Arnold Sobriewicz gentleman úti breviáriuma (regény, Masszi, 2000); A teraszon vidám társaság. Tanulmányok a mai magyar költészetről (tanulmányok és bírálatok, Parnasszus, 2001); Sötétvilágos (versek, FISZ, 2002), Ellenőrök a hatoson (elbeszélések, Kortárs, 2004); Ellenanyag (versek, Napkút, 2005), Pesti Kornél (elbeszélések, Napkút, 2007). Honlapja: pragaitamas.blog.huLAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Prágai Tamás
Törzs és gerinc
Szabálytalan szonett és ellenszonett
I.
A lomb lehull,
a lomb kihajt,
míg ballagunk
a fák alatt,
körös-körül
gyűrűbe fagy
a háncsszövet:
csak pillanat,
itt van belül?
vagy kint maradt?
hang semmi sincs;
nyújtóz, terül
és vastagabb.
Mind több bilincs.
II.
Gyűrű? Belül.
Gerinc feszül,
elrendezett
csigolyacsont,
más semmi nincs —
egymásra rak,
amit lehet,
dehogy bilincs;
csak csontra csont,
csak napra nap,
telik, marad —
gyűrűin át
arany szalag
fúrja magát.
