Rafting
Szabó Anita
1974-ben született Budapesten. Irodalom, századvég és esztétika szakos bölcsész diplomája van, jelenleg az ELTE doktori iskolás hallgatója. Antológiákban (Menedékjog, 1995, Szívtükrök, 2005, Perspectiva Nova, „Női horizont” pályázat díja, 2006) és internetes folyóiratokban publikált (Spanyolnátha, Literatura).LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Szabó Anita
A kiváló turista
ma ellentmond a józanésznek
miként ragyog a mokkakészlet
az ember buszra száll és tettre
kész lesz csillogva száll a kedvenc
utcarészlet
ki benne jön mind jó barátod
szemedbe se bambán néznek
jó ha az ember így magában
egy verssoron naphosszat
piperézhet
s a moszkva téri tortaház
habtornyán artista tornaláz
két vigyorgó ember mászik
fehér foguk a vigyorból
kilátszik
s az induló 21-es
ablakán szédül egy tájkép
teltszínnel mázol horizontot
gyorsuló sebességgel
kibontott lehetőséged
előtted áll
és a pöttyfelhővé zsugorított
várost zümmögve elhagyod
bár óvatlan szúnyogul
tekinteted a csillámló
papírra tapad
de halkan ringón
visszahív kiírva néhány
utcanév elgondolod
rejtjelét hogy Adonis után
miért Költő utca jön s a
fordulat a Szarvas tér
kávé zöldpad füstszag
rétesedet szemben a plaketton
domborod’ Róbert Arthur kiváló
turistával költöd el
emléke erre éppen megfelel
s a kéklő uszodában se
csúszol el a szappanon
elegánsan lejtesz
könyveddel a szaunában
nagyvonalúan rohadtul
gazdagon
Ipari vallomás
ledönt a boldogság esetleges
szobrom talapzatáról
fekszem a fűben fél
tonna komor gyönyör
nincs az a puccs mely
személyi kultuszomra
ily’ mértékben tör
súlyos acéldarujával szállít
leejt és megint égbe emel
szerelmem vasrózsája
szikrát szórva formáz
formátlanít s elgurul a
gyepen egy fél kebel
de folytatja a ligeti
zöldben vidáman darabol
nem volt még ilyen
az angol mondaná — karambol
Űrreális emlék
szkafander nélkül ette
a süteményt a család
csekély haláltartalma
volt épp a szavaknak
lebegő krémesek úsztak a légben
pillanó pelyhek rebbentek fölfelé
egy visszapergő hóesésben
s látszólag nem volt oka annak
a kapucnis kabát menetelt
surrogott a láb magától
herpesz se volt a szájon
s egy bezzegült overál
elégülten hatolt át a délutánon
gyerekököl zárva nagytenyérbe
a biztonság ne fájjon
Auftakt
elővesz a régi
rettegés szíved helyén
labdát pattogatnak
eltűnik ajtóban rés
a ház fekete négyzetén
kattan el világos ablak
hogy előre vinni túl
kevés kit most látok
akkori magamnak
biciklin álmában
előre ér kit hátrafelé
a többiek lehagynak




