Született 1887-től 1967-ig.

Itt:
nem aranyköpés vagy tudatlanság általi tévedés
nem humor vagy bármiféle szándékos életrajzi hamisítás
nem gondatlanságból elkövetett gépelési- vagy nyomdahiba!

Él 1967-től

Neveltetésemből adódott,
annak előtte,
ha nem sugárzott érdekes műsort a TV,
magamhoz ragadtam egy könyvet.

Köszönöm
annak a néhány kitűnő szövegnek,
hogy ma
akkor kapcsolom csak be a TV-t,
ha nem találok érdekes olvasnivalót.

óriási a világirodalom

végeláthatatlan…

Ma délelőtt meghalt.
Holnapután meg akartam látogatni a kórházban…

A telefonhívás után megálltam az ablak előtt,
esett az eső,
oly sokszor esett,
ilyen fiatalon nem is tudhatom, mennyiszer.

Sírni képtelen vagyok, pedig most illene.

Az utóbbi időben ritkán találkoztunk,
nem értem rá?,
nénje mindig otthon ült, várt,
várta, hogy valamelyikünk beugrik hozzá,
de mi évről évre egyre ritkábban ugrottunk be.
Nénje továbbra is mindig várni fog.

83 elmúlt,
mielőtt leállt a szíve,
halkan skandálta:
„Bárcsak a Jó Isten magához szólítana!”

Tehetetlenül,
mélyen bugyogó fájdalmas rezignáltságunkba roskadva
megpróbálunk beletörődni a visszafordíthatatlanba,
beletörődni a visszafordíthatatlanba,
a visszafordíthatatlanba.

Nem tudom,
most nem is akarom elképzelni,
mit hoz találkozásunk.

50 év felett a fizikai vonzalom kevésbé,
sokkal inkább egyfajta kölcsönös megértés…
igaz, minden, amit én az ötvenesekről,
azt a negyvenesek elmondásaiból.
Az idősekről viszont
egyáltalán semmit,
ők is keveset
pl. rólam.

Alig jutunk levegőhöz,
s máris nem jár több.

Néha erőt veszek magamon,
várom is, és nem várom,
de inkább nem.