Sárospatak
Jász Attila
1966. március 26-án született Szőnyben, Tatán él. 1989 óta rendszeresen publikál verset, kisprózát, esszét. Az Új Forrás főszerkesztő-helyettese. 2000-ben Radnóti-, 2003-ban József Attila-, 2005-ben Zelk Zoltán-díjat kapott. 2004-ben az Édes Anyanyelvünk pályázat vers-kategóriájának harmadik díját nyerte el. Kötetei: Daidaloszi napló (versek, 1992, Tevan), Jelzések könyve (versek, 1996, Orpheusz), Miért Szicília (vers és esszé, 1998, JAK), Az ellenállás formái (prózavers-ciklusok, 2000, Kalligram), A szökés gyakorlása (versek, 2004, Kalligram), Fékezés (versek, 2006, Szignatúra Könyvek-Alexandra). A Spanyolnátha Tata-számának vendégszerkesztője.LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Jász Attila
fénymese. Függelék K. É. képeihez
[ i ]
Egy ismeretlen, újjászületett, infantilis gyerekláma ujjong az élet gyönyörűségén.
A néma csendéletek megszólalnak.
Olyan tisztán, ahogy a szó csak beszédképtelenségből fakadhat.
Ahogy szó helyett csak kép beszélhet.
A csend ismeretlen, idegen nyelvén tolmácsolva a fény kódolt üzenetét.
A tárgyak legtökéletesebb költészetét valósítva meg.
Ágy, asztal, szék.
Ajtó, ablak, rés.
Billeg a fény az árnyék élén.
[ ii ]
Amikor a vászonról lassan minden eltűnik.
Csak színek maradnak.
Csak foltok mesélnek egy szobabelsőről.
Egy üres műterem faláról.
Akkor.
Akkor.
Nem csöndek közötti csöndek hideg rétegződéseiben hallgat a lényeg.
A színek finom egymásba mosódásukkal beszélnek.
Csacsognak, fecsegnek, dadognak, súgnak
boldogságtól szomorúan
valamit.
Mindent,
amit a festészeten keresztül
reménnyé nagyítanak a részletek.




